Hordozható, egyszemélyes kerítésen nevettünk egy hónapja, de már nem is olyan vicces. Már azon se lepődnénk meg, ha Weiler Péter képzőművész ötletét valaki nemzetközi szabadalommá változtatná, és meggazdagodna rajta, Mészáros Lőrinc és Garancsi István pedig sürgősen szögesdrótgyárat vásárolna.

Ha minden így megy tovább, a szabad mozgás Európájából pillanatok alatt leszünk a kerítések földrésze, miközben országszerte ott vigyorognak a plakátok:

„Az emberek döntöttek: az országot meg kell védeni”. A magyar-szerb, a magyar-horvát és a szerb-horvát határon már ott a kerítés, a szlovák-magyarra északi szomszédaink húznak „sokkal jobbat és olcsóbbat”, amerikai csúcstechnológiásat, ami a robbantások ellen is véd.

Talán arra számítanak, hogy kiszabadul Jozef Rohác? Vagy bevetésre kész az új nemzedék?

A magyar-szlovén határon még csak a terepet rendezgetjük, oda, ugyebár, csak könnyű erődítés telepíthető, olyan, amit egy nap alatt el lehet majd bontani. Másutt se áll majd örökké az akadály, mint egy biztonságpolitikai szakértő emlékeztetett rá: a balkáni háború idején szerb oldalról pillanatok alatt ellopták és fémhulladékként értékesítették a magyarok által kihúzott szögesdrótot.

Közben még Szerbia felől is naponta százak jutnak be a zöldhatáron, és ha elég okosak hozzá, hogy ne vallják be, még csak el sem lehet ítélni őket, hiába hoztak rá törvényt. A kerítést sok helyen átvágták, de ezért még senkit s(nol.hem vontak felelősségre. A sebtében tákolt jog sem hatékonyabb, mint az átgondolatlan műszaki zár. (nol.hu)