Az, aki értő szemmel nézi a folyamatokat, gyakran többet lát benne mint az, akit a lelkesedés és az érzelmek világa motivál.

Nézzük csak a Fidesz csepeli tevékenységét!

A látszat az egységes szervezet benyomását kelti. Valóságos vezetője, Németh Szilárd erősen tartja a gyeplőt. A résztvevők pedig zokszó nélkül teljesítik a parancsokat.

A szervezet azonban mégis az erodálódás jegyeit mutatja. Még működnek a korábban létrehozott durva, diktatórikus mechanizmusok, de egyre mélyebb repedések találhatók a szerkezeten.

A 2010-ben létrehozott és Németh Szilárdra épített centrális erőtér meggyengült.

Még nem merik kinyitni a szájukat a testületi üléseken, még együtt szavaznak, még nem mernek nyíltan fellépni az egyszemélyi parancsokkal szemben, de már látszik az arcukon, hogy iszonyatosan rühellik a helyzetet!

Még megtartják a Németh-féle szabályokat, de látszik, hogy keresik a lehetőségét, hogy félreérthessék azt, és kiszavazhassanak belőle.

A pénzzel és zsarolással létrehozott politikai szövetség eresztékeiben recseg, ropog.

A zajt már nem tudja elnyomni, a „rezsi-rizsa” eddigi hazugsága, a disznóvágások bűze, a „nyuggerhajó” úsztatása, a Nemzeti színházi csinnadratta, a túlsúly által túlerőltetett repülőmotor ordítása, a Munkásotthon bekebelezésének trógersága, a birkózó szövetségi kudarc, vagy a parlamentben felvállalt utálatos képi szerep!

A megtévesztett híveik egy rész még hisz karizmatikus határozottságuknak, de a közelükben állók már felismerték, hogy csupán papírtigris az, amivel szövetkeztek vágyaik megvalósítására.

- Politikai programok nincsenek! (Hacsak - a mennél többet kaszálni- nem az!)

- Erkölcsi sarokpontok a szerénységgel és a másik iránti érzékenységgel együtt elsüllyedtek!

- Csepel fejlődésével, vezetésével kapcsolatos elképzeléseik nincsenek.

- A szociális ellátás, az egészségügy vagy az oktatás kérdése meg sem érinti őket.

- Fogalmuk sincs mi a helyünk Európában, az országban és a fővárosban.

- A helyi értéket termelőkkel továbbra sincs szóba állás! Ők csupán szekundások lehetnek munkájuk, küzdelmeik és sikereik színterén. És így tovább!

Ezt látva korábbi embereik igyekeznek lazítani is azokat a kötelékeket, melyekkel korábban elég szorosan összefonták a sorsukat. A bennfentesek még leszakíthatják a hatalmasra tornázott jussaikat, de már a felgyülemlett vagyonaikat félteni is kezdik.

Már nem szívesen mennének csatákba. Úgy meg főleg nem, hogy a „vezérlő tábornok” a csicskásának adta a marsallbotot, és ő már csak mint egy távoli flúgos futam, úgy néz az itteni alkoholmámor okozta káoszra. Tudják, hogy ebben a csatában hosszútávon már csak veszíteni lehet. Nem kicsit. Nagyot! Esetleg mindent!

A pénz elvette a szolgák küzdés vágyát!

Tudják, hogy ezek a küzdelmek olyanok, ahol ha győznének, akkor is nagy verést kapnának!

Ha buknak, az maga a kínhalál! A karrier, de lehet, hogy a rendszer vége!

Ezért nem szeretnék ennek ódiumát magukra vállalni! Megkezdődött hát a rugalmas leszakadás, a túlélés lehetőségének keresése és az ellenoldali tapogatózás!

A kis-és nagy parancsnokok a maguk territóriumában körkörös védelembe rendezkedtek be!

Még látszatra elfogadják a parancsokat, kiteszik a gyászlobogót, de már hamis tanúzást nem vállalnak, és a más által okozott balhét nem viszik el, saját fejüket a határozott kívánságra sem tolják a tiló alá!

Pedig ennek jött el az ideje mostanság! Ezt várják tőlük!

A 2010-ben indított közel száz feljelentésből egy se állta ki az igazságszolgáltatás vizsgálatát.

Az off-shore lovagok viszont már nem ellenségek, hanem vérrokonaik, kenyeres pajtásaik lettek!

Az urizálás és a teljesítmény nélküli pénz-, hatalom-, cím- és beosztás-szerzés sose látott magasságba rúgott. Közpénzből irodák, szolgák, kocsik, tivornyák, nők (egyeseknek fiúk), házak (alig harmincévesen), stb!

A könyvelő meg könyveljen, az intézményvezető meg rendezze a sorokat meg a sarakat!

Ez a feladat! Ezt vállalta! Ezért fizetik!

Pofa alapállásba!

Csepel urai nem is értik a szakma ellenállását, mert a papír mindent kibír, és nem is pirul el! (Akkor meg különösen nem, ha a főnököket Sághi, a híreket meg Vida vigyázza!)

A testületi Fidesz többség meg úgy is szavaz! Úgy ahogy kiadják neki!

De nem a végtelenségig!

Megtört a tűrés a testületben és emelgetik fejüket az eszetlen szerviensnek tartott intézményvezetők is.

A bírósági döntés megmutatta, hogy az utca, amelyikbe járnak akár a börtönben is vezethet. A jogtalanság, a demokrácia sárba tiprása, a nép kihasználása, átverése, a vagyon és a pénz hűtlen kezelése büntetőjogi kategória. Természetes, hogy arra törekednek, hogy minél távolabb kerüljenek tőle.

Csak hát a határra – az ő tettleges közreműködésükkel - kerítést épített a Fidesz!

Vajon, mint a vízen járó a cölöpök helyét, úgy ők is tudják a neuralgikus pontokat? Meglátjuk!

Forrás: Horváth Gyula weblapja