A jó gazda szeme hizlalja a jószágot - tartja a magyar közmondás, de bizony másra is képes az a bizonyos szem: például a válogatásra...
"...Csak Orbán véleménye számít. Most épp az alelnöki mezőny lecserélésénél. Ha valaki kíváncsi lenne, milyen úton érkezett fel mondjuk Németh („rezsi") Szilárd (képünkön) közvetlenül a csúcs alá, és szól-e az ő alelnöksége mellett bármi is azon kívül, hogy a gazda bízik benne, kérdezzen meg valakit, aki ismeri a csepeli politikust mondjuk a tanítóképzős időkből ...., vagy később a ... Környezetgazdálkodási Intézetből." (Részlet Hargitai Miklós most következő publicisztikájából)
„Hazánk szétesőfélben van. Nagy a felelősségük azoknak, akik a közmegegyezés utolsó lehetőségeit is elszalasztanák, csak hogy Jones vissza ne jöjjön. Nem fog. De Gyurcsány még itt van" – írta Schmidt Mária, a Terror Háza nagyasszonya 2006 decemberében a Népszabadságban.
Magyarország azóta is szétesőben – úgy tűnik, ez nem pillanatnyi helyzet, hanem tartós létállapot (aki vitatná, hasonlítsa össze bármelyik akkori gazdasági mutatónkat a mostaniakkal, a GDP-növekedéstől, az államadósságtól a beruházásokig, a forintárfolyamtól a benzinárig) –, Gyurcsány már nincs sehol, Jones gazda, vagyis Orbán ugyanakkor olyannyira visszajött, hogy a belátható jövőben el sem kíván menni: a - párizsi tragédia miatt áthelyezett időpontú - Fidesz-kongresszuson vita és versenytárs nélkül fogják őt újra elnökké választani.
Schmidt Máriát jósnőként még nem foglalkoztatják, bár annyiban a NER kétségkívül hasonlít előképére, a Kádár-rendszerre, hogy a jó káder itt is addig emelkedik a hierarchiában, amíg végül egy számára tökéletesen alkalmatlan pozícióban találja magát. Hogy ez Orbán Viktor pártelnökre is igaz-e, arról a téma specialistái is csak azt rögzítették, hogy az éles versenyhelyzetektől mindig igyekszik megkímélni magát, és amikor valaki mégis elindult vele szemben, abból sosem lett szép történet. A jelenlegi miniszterelnökre a saját maga által meghozott regulák sem vonatkoznak. Lázár János például azért nem lesz alelnök, mert „a Fidesz íratlan szabálya szerint kormánytag nem vállal tisztséget a pártvezetésben" – nem hát, kivéve a pártelnök-kormányfőt.
A nagyfokú szabadság a cseresorok összeállítására is érvényes: itt is csak Orbán véleménye számít. Most épp az alelnöki mezőny lecserélésénél. Ha valaki kíváncsi lenne, milyen úton érkezett fel mondjuk Németh („rezsi") Szilárd közvetlenül a csúcs alá, és szól-e az ő alelnöksége mellett bármi is azon kívül, hogy a gazda bízik benne, kérdezzen meg valakit, aki ismeri a csepeli politikust mondjuk a tanítóképzős időkből (volt szerencsém azonos padsorokat koptatni vele), vagy később a Gordos Dénes-féle legendás Környezetgazdálkodási Intézetből.
Nincs sok illúziónk a Fidesszel kapcsolatban, de annyit leszögezhetünk, hogy egy Németh-kaliberű ember tiszta versenyben nem juthatna följebb a tisztes középmezőnynél, és ugyanez igaz a szervezésben valószínűleg tehetséges, de politikusként eddig értékelhetetlen teljesítményt nyújtó Kubatov Gáborra is. Alelnökök lesznek.
Az 1990 előtti érából sértetlenül átmentett pártműködési know-how üzembiztosan garantálja a pártkongresszus tétnélküliségét és unalmát. A Fidesz-szerű szervezetekben nemhogy a külvilág, de még a tagság véleménye sem sokat számít – ha még emlékszünk, Kádárt is csak akkor vették le a tábláról, amikor már az integetéshez is segítség kellett neki. Azt meg kár is lenne feszegetni, hogy hét évvel Gyurcsány bukása, és öt évvel Jones diadalmas visszatérése után mi a helyzet azzal a bizonyos közmegegyezéssel: ez nem az a párt, és mostanában nem az az ország, ahol ilyen kérdéseket érdemes föltenni.
Hargitai Miklós
Forrás: Népszabadság
