Vannak ilyen kegyelmi pillanatok: a  hatalom cinizmusába  belefáradt polgár egyszer csak lerázza magáról a fásultságot, felemeli a fejét és cselekedni kezd.

Egy emberöltőn belül ilyen időszak volt a rendszerváltás, de kicsiben ilyen a  tervezett netadó elleni elementáris tiltakozás is. Nem kell ehhez más, csak hogy hiteles legyen az, aki maga mellé szólít, és hiteles legyen a mondandó, amellyel figyelmet kér.

Ez a hitelesség például a csepeli Sándor Mária titka, és ennek köszönhető, hogy a miskolci Herman Ottó Gimnázium pedagógusai egy pillanat alatt maguk mellé állították a magyar iskolákat. Megoldották azt, amire évek óta sem a szakszervezetek, sem a pártok nem voltak képesek: rávettek egy megfélemlített értelmiségi réteget, hogy egyenesítse ki a gerincét, és egyúttal felszabadították a magyar oktatásügy hagyományosan alattvalónak tekintett rétegét, a diákságot is.

Pedig nem tettek mást, csak

higgadtan és érthetően pontokba szedték, majd közzétették, hogy mi a baj.

Ezen a héten szerdán sok ezren mentek  Miskolcra és a többi tüntetési helyszínre, hogy megerősítsék: minden úgy van, ahogy a Herman tantestülete állítja. Nincsenek lózungok, nem beszélnek semmi másról, csak a lényegről – hogy nagy a baj az iskolákban. Az oktatási kormányzat rossz úton jár, nem azt teszi, ami a dolga, és a változtatás szándéka helyett pusztán csak védi a mundér becsületét.

Ami  Miskolcon történt, az nem más mint az egészséges közélet ritka jele. Egy hiteles, demokratikus tett. Maga a politika.

Forrás: NOL.HU