Horváth Gyula ünnepi beszédében a következőket mondta:

Az 1848-as forradalom 168. évfordulóján gyűltünk össze, hogy emlékezzünk azokra a hős elődeinkre, akik bátrak voltak, és amikor kellett, mertek!

A 48-as forradalom Európa forradalma volt,

1848-ban volt az európai tavasz!

Magyarországon különösen nagy erővel tört felszínre az elégedetlenség.

Azért, mert akkor is, itt voltak Európában a legsanyarúbb viszonyok!

Itt még dúlt a feudalizmus és dölyfös nagyurak sanyargatták a jobbágysorban tartott embereket.

Az 1830-tól 1848-ig tartó reformkor megmutatta, hogy reformokkal nem lehet az országot megjavítani.

A pesti márciusi ifjak maroknyi csoportja felismerte, hogy az igazi változást csak akkor érhetik el, ha nem a részkérdéseket javítgatják, hanem az egész rendszert változtatják meg.

Táncsics Mihálynak a kiszabadítása a börtönből, a nemzet kiszabadításának is a jelképe volt.

A dolgozó népet kellett felszabadítani, a rabság, az elnyomás, az egyenlőtlenség és az ősi arisztokratikus kivagyiság zárkájából.

Az 1848-as forradalom győzött Magyarországon!

Az azt követő dicsőséges szabadságharc elbukott!

Mégis március 15-e egy avítt világ végét, és egy új világ kezdetét jelentette hazánkban.

Az eltelt 168 év igen nagy idő!

Mégis a forradalom szellemének aktualitása ma sose látott erővel tör fel!

Újra nyakunkon ülnek a nagyurak!

Újra, becsapnak, elnyomnak, és még a szemünkbe is röhögnek azok, akiknek vezetniük kéne!

Újra földesurak, trafikosok, pénzmágnások születnek a haveri körökből, akik kegyei szabják meg az életet.

Újra a félelem ül trónt az országban!

És már nem csak az elnyomott fél! Lassan oda érkezünk, hogy az elnyomó jobban fél!

A sok rossz fehér ököl kegyetlenül szorítja trónját, polgármesteri székét, vagy alelnöki tisztét. Mindegyik iszonyatosan inog!

Sok kisemmizet, elszegényített szerencsétlen ember keservesen és dühösen él.

Az ő ökle is görcsbe szorul: az elkeseredés miatt!

1848-ban karddal, kartáccsal akarták szétverni a fellázadt embereket.

A csepeli „fehér öklök” kirúgatással, csekkekkel, és bírsággal kívánják kiölni az elégedetlenség miatti lázadás szándékát belőlünk.

Távcsővel, kocsik tükreiből, lesből figyelnek!

Tavaly, Sági főfelügyelő személyesen vezérelte perzekutorait.

Amíg a tömegünk elvonult, Petőfi szobrát megkoszorúzni, ők rávetették magukat itt maradt embereinkre. Többnapi bérnek megfelelő büntetéssel sújtották azokat, akik a szabadságért áldozták idejüket, adták erejüket!

Most is itt vannak ezek a „Bach-huszárok”! Félnek tőlünk, és figyelnek minket.

Arra várnak, hogy lecsaphassanak!

Nem akarják, hogy kimondjuk, hogy mit kíván Csepel és a főváros!

De mi akkor is kimondjuk, hogy rendszer-színtű változást akarunk!

Nem velük, hanem nélkülük!

Olyant, ahol a népnek lenne joga, hogy beleszóljon abba, hogyan használják a környezetét.

Támogatói, serkentői vagyunk a fejlődésnek és a modernizációnak.

Olyan fejlődést akar Csepel és a főváros, ahol az itt élő ember, és nem a rokon, a haver, meg a rablótőke van a középpontban.

Hagyják meg nekünk, hogy eldönthessük, hogy mi jó nekünk, és mi nem!

Azt kívánja, Csepel és a főváros, hogy ne hazudjanak Kánaánt, amikor sunyi üzletelésük következtében a csepeli embereink fejére szakad saját házuknak mennyezete.

Azt kívánja Csepel és a főváros, hogy ne akarjanak vegyi átrakókat, kertjeink végébe helyezni csak azért, hogy győri főnökeiknek, - és maguknak - hízzon a pénzeszsákjuk.

Azt kívánja Csepel és a főváros, hogy ne vágják ki fáinkat, ne torlaszolják el útjainkat!

20-40 tonnás kamionjaikkal ne toljanak az út szélére minket!

Hagyják élni és közlekedni a csepelieket, halásztelkieket, és szigetszentmiklósiakat.

Hagyják élni a személygépkocsikkal, buszokkal, kerékpárral utazókat, és a furgonokkal vállalkozókat is.

A saját hasznukat keltő vasúti kereszteződések megfojtanak, és elszigetelnek minket.

Azt akarja, Csepel és a főváros, hogy ne vegyék el a gyorsvasutunkat csak azért, hogy hóbortjaiknak hódolhassanak!

Azt akarja Csepel és a főváros, hogy a közpénzeket ne magukra, haverjaikra, orbitális kocsmára, bohém luxusaikra, hanem a közösség szolgálatára fordítsák.

Azt akarja Csepel és a főváros, hogy olyan rend legyen, ahol nincsenek „ne büntesd meg” listák, és ahol nem a polgár ellen, hanem érte dolgoznak azok, akik az ő pénzéből élnek.

Kevesebb büntetést, több megértést, és együttérzést követelünk!

Azok az értelmiségiek, akik a népből jöttek és a népért élnek, már megelégelték ezt a rendszert! Délután az ország pedagógusai demonstrálnak azért, hogy ráébresszék ezt az országot arra, hogy az a rendszer, - amit 2010-ben a nyakára hoztak - nem javítható.

Úgy, mint 1848-as elődeink, most a tanáraink vezetésével mi is azt akarjuk, hogy takarodjon az önkény, takarodjanak talpnyaló szolgái!

Jól mutatja nekik az utat a csepeli polgármester, és pártkorifeus-társa, akik hétóra után, reszketve koszorúztak, hogy tőlünk zsarolt luxusautóikon sietve, a biztonságos Párcium védelmébe menekülhessenek.

Előlünk!

Magyarországért, a köztársaságért!