A gyanú árnyéka: Kaphatnánk olcsóbban, de a kormány magának akarja a pénzt
Rezsicsökkentés helyett az Orbán-kormány az új „nemzeti közműhöz” csoportosít át a harmadukra eső nemzetközi olajárak és a változatlan lakossági gázdíjak között keletkező haszonból. Mindez látszólag hátraarcot jelent a rezsiharcban. Most, hogy állami kézbe került a háztartások ellátása, máris emelhető a szolgáltatók árrése.
A fideszes rezsiharc látszólag 180 fokos fordulatára utal a legutóbbi közlönyben megjelent gázárrendelet. Az első látásra kissé bonyolult képletekből az szűrhető le, hogy a kormány jelentősen – több mint 50 százalékkal – növelte a gázárból a lakossági gázszolgáltatóknak járó hányadot, az árrést. Egyszersmind lecsökkentették a szintén állami MVM tulajdonában lévő központi gáznagykereskedő által a szolgáltatók felé elszámolható gázátadási árat. Az állami MVM tehát mostantól kevesebb pénzt kap a termékért. Ugyanakkor az MVM-et se kell feltétlenül félteni. A gázcégek mostantól jelentősen magasabb devizaárfolyamot számolhatnak el. Vagyis a dollárért vásárolt gázuk forintban innentől többet ér.
Ráadásul az MVM az elmúlt év során a nemzetközi olaj- és gázárak zuhanása okán egyre kevesebbet fizethetett a Gazpromnak az Oroszországból származó gázért. Ennek pontos mértékét az MVM nem árulja el, de értékelések szerint az ár akár meg is feleződhetett. Ezzel akár százmilliárdos „extraprofit” is felgyűlhetett az állami cégnél. A nemzeti fejlesztési tárcához tartozó MVM ezeket nem kommentálja.
A földcsuszamlásszerű változások kapcsán ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gázszolgáltatók többsége immáron állami tulajdonú. A „multik” tavaly év elején pont azért adták át „önként” az államnak a lakossági gázellátás – az úgynevezett egyetemes szolgáltatás – jogát, mert az Orbán-kabinet által évek óta alacsonyan tartott árrésük miatt nem látták esélyét annak, hogy az üzletág valaha is nyereséget termeljen. Noha a Tigáz még ellátja 1,2 millió lakossági ügyfelét, az olasz hátterű kelet-magyarországi szolgáltató tavalyi döntése nyomán októbertől e kör is átkerül az államhoz. Ekkortól immár az összes hazai lakossági gázfogyasztó számára a Miniszterelnökséghez tartozó Főgáz biztosítja a gázt.
A nemzeti fejlesztési miniszter mostani döntése nagyon nehezen magyarázható piaci okokkal. A gázszolgáltatás nem különösebben tőkeigényes folyamat, hisz a hálózat nem tartozik hozzá: fő tevékenysége a kereskedelem, a számlázás és az ügyfélszolgálat működtetése.
Ebben az elmúlt időszak során nem vált ismertté olyan változás, ami indokolná államilag garantált bevételük több mint ötvenszázalékos emelését. A látszat tehát az, hogy a kabinet azért emelte meg az első adandó alkalommal a lakossági gázszolgáltatóknak járó bevételt, mert azok állami tulajdonba kerültek-kerülnek. Ez egyszersmind bizonyítaná azt is, hogy eddig a Fidesz–KDNP-kabinet mesterségesen tartotta alacsonyan a gázszolgáltatók árrését.
Ráadásul ahhoz képest, hogy a „nemzeti közmű” költségcsökkentést, hatékonyságjavítást és „nonprofit szemléletet” ígért, a jelek szerint máris sikerrel győzte meg az állami szabályozót, hogy több pénzre van szüksége. Az állami közmű hatékonyságára vonatkozóan hallhatók piaci bírálatok. Az pedig, ha a kormány attól függően juttat többet vagy kevesebbet egyes cégcsoportoknak, hogy azok államiak-e vagy sem, erőteljes beruházásvédelmi kérdéseket vet fel.
Úgyszintén szinte „mellékes” körülmény, hogy a lakossági gázárak a belső tarifák átrendezése ellenére továbbra sem változnak. Pedig értékelések szerint több tízszázalékos rezsicsökkentést jelentene, ha az Orbán-kabinet érvényesítené az olajárak harmadolódását a lakossági gázrezsiben. Egyesek – például Németh Lászlóné miniszterelnökségi államtitkár – úgy vélik, a leeső beszerzési ár és a változatlan lakossági díjak közötti haszon eddig az MVM-nél gyűlt. Állítólag azért, hogy legyen miből kifizetni a „multikat”, ha a 2013-as rezsicsökkentés miatt indult eljárásban az EU így döntene. A mostani átrendezés viszont úgy értelmezendő, hogy az Orbán-kormány az állami MVM-től az új „nemzeti közműhöz” csoportosította át azokat a tízmilliárdokat, amelyekből – a többi európai államhoz hasonlóan – a lakossági rezsit is csökkenthetné.
Marnitz István (nol.hu)
