A csepeliek már tudják, és elmondják, hogy kinek, kiknek bántotta a szemét a fény és a felirat, amit eltávolítottak a főbejáratról
Csepel – Árpád földje, a magyar ipar bölcsője – hirdeti Csepel új zászlója és lobogója, 2012 óta. Sosem értettem egyet a csepeli fideszesek által kreált zászlóval és rajta lévő címerrel, a címer köré írt jelmondattal. Egyet nem értésemnek csak három oka volt: a zászló színe, a címer és a jelmondat. A csepeliek színe ugyanis a kék-piros volt, ágaskodó lovat ábrázoló címernek nincs nyoma Csepel történelmében, van viszont egy 1742-ből való hiteles címer, a jelmondat pedig hazugság. Nem Csepelen volt a magyar ipar bölcsője.
A Weiss Manfréd alapította gyáróriás, amelyre alapozták a fideszesek a „magyar ipar bölcsője” kifejezést, a magyar ipar XX. századi történetének és Csepel fejlődésének egyik meghatározója volt. Fennállásának 124 éve alatt Csepelből, amely 1892-ben még csak egy „álmos falu” volt, község, majd város, végül a főváros közel 80 ezres XXI. kerülete lett. Az alapító és utódai nem csak munkát adtak az itt, illetve a környéken élőknek, de kórházat, sporttelepet, óvodákat, lakásokat építettek. Hogy hol tartana ma Csepel, a gyár nélkül, azt
nem lehet megmondani, de azt igen, hogy a kerület sokat köszönhet a gyáróriásnak. A gyár termékei, az általa támogatott sport és kultúra képviselői tették ország- és világszerte ismertté a Csepel nevet.
A rendszerváltás előtti években szétesett a nagy gyár. A kapuk kinyíltak, a kerítés maradt. Lassan indult meg a fejlődés. Még 1996-ban kezdte el a Siemens a csepeli transzformátor gyártás fejlesztését, az ezredfordulón új erőművet épített az angol Power-Gen, az Excel Csepel Szerszámgépgyár Kft már ismét a fejlődés útját járja. Immár közel tízezren dolgoznak a régi kerítésen belül, a Csepel Művek gyártelepen. A cégeket a Csepeli Munkaadók és Gyáriparosok Egyesülete tömöríti, amely „gazdája” is az egész gyártelepnek. A volt Csepel Művek közel 200 hektáros területén működő gyárakban, üzemekben, különböző gazdasági egységeiben folyó munka eredményeként létrejövő, a csepeli önkormányzat kasszáját is duzzasztó többmilliárdos iparűzési- és építményadó közel 40 %-át adja az önkormányzat éves költségvetési bevételének.
Nem emiatt ragadtam azonban ismét „tollat”. Nem nagy ügy: több hete levették a volt Csepel Művek főkapujáról, a régi I-es kapuról, amelynek jelenlegi tulajdonosa az önkormányzat, a CSEPEL MŰVEK feliratot. Aki levetette, az az önkormányzat vezetése, s annak egyszemélyi felelős vezetője, Borbély Lénárd polgármester. Tudják, az aki, többek között, aktív részese volt négy éve a csepeli jelképek „átrajzolásának”, vagy a magyar ipar bölcsője jelmondat megalkotásának. A levétel okait lehet magyarázni. A gyáriak körében az terjedt el, hogy a közel 10 millióért épülő, egy hónapig működő „Szurkolói Aréna közönségét zavarná a fényreklám”. Lehet. Bármi is volt azonban az ok, elfogadni nem lehet.
Véleményem egyértelmű: a jelmondat üres kampányfogás volt és maradt. Amikor ugyanis a gyakorlatban is meg kellene becsülni az elmúlt évszázadok értékeit, az értékek gyarapításához jelentősen hozzájáruló gazdaságot, annak egységeit, amikor esetleg helyre kellene állítani a „magyar ipar bölcsőjét” jelző CSEPEL MŰVEK feliratot, akkor a helyi vezetés gondolkodás nélkül rombol. Rombol mindent, értékrendet, jelképeket vagy jelmondatokat, és az azokat még megjelenítő, őrző feliratokat.
Már csak azt nem tudom, hol vannak a gyárak tulajdonosai, a cégek ügyvezetői, munkásai, akik viszik tovább a régi értékeket, s megpróbálnak létrehozni, működtetni egy jövőbeli Csepel Művek Ipari Parkot. Hol van a Csepeli Munkaadók és Gyáriparosok Egyesülete, a gyártelep fejlődése érdekében létrehozott érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezet? Hol vannak a gyárban egykoron dolgozó csepeliek, akik még ma is büszkén mondják: a nagy gyárban dolgoztam?
Én minden esetre tiltakozom a felirat levétele ellen, s követelem: ismét világítson a kerület fejlődését és jövőjét meghatározó gyártelep főbejáratán a CSEPEL MŰVEK neve.
vox
