Az előválasztásnál nincs jobb elképzelés arra, hogy a széttöredezett, szervezeti kihívásokkal terhelt, személyes konfliktusokkal küzdő baloldali ellenzék a lehető legjobb helyzetből vágjon neki 2018-nak.
A „semmi nem történik" hangulatot biztosan megváltoztatná a folyamat, amely olyan politikai innováció lenne, amelyhez foghatót nem mutatott be a baloldal a 2010-es totális összeomlás óta.
Ezzel együtt a lehetséges résztvevők
ellenérvei legitimek. Az MSZP és a DK is okkal gondolhat arra, a gyengék fegyvere az előválasztás, azaz a két vezető párt csak pozíciókat veszíthet, ha beengedi a meccsbe a „kicsiket", az Együttet, a PM-et vagy akár független fellépőket. Mikroszinten, pártérdek alapján igazuk van: az asztalnál biztosabbak a pozícióik, a közvélemény-kutatások adatai alapján majd ők határozhatják meg a játékszabályokat, minimalizálhatják a rizikót. Méghozzá úgy, hogy nem fenyegeti őket a veszély, hogy fontos embereik maradnak alul, nyerhető körzetet veszítenek. De az sem, hogy sikerül maximalizálni az ellenzéki szavazatokat. Makroszinten nehezen védhető ez az alapállás. Nem csupán azért, mert az Együtt közben küszöbközelbe érhet, hanem azért is, mert nem számol a racionális választói magatartással, ahogy a kiszámíthatatlan rajongói reakciókkal sem.
Ha feltételezzük, hogy a választópolgárok racionálisak, az antiorbánista tömeg – több választás tanulsága szerint – mozgó része egyszerűen a Jobbikhoz fordulhat, ha elhiszi, Vona Orbán fő ellenfele, nem pedig az erős leader nélkül felálló, társasjátékozó baloldal. Az első blikkre irracionálisnak látszó reakció is komoly veszteségeket okozhat, hiszen a jobbra záró támogatók is távol maradhatnak vagy az LMP-hez menekülhetnek, ha a 2010-es politikai KO-t követő 2014-es közös listás szórakoztatóipari produkciót a dunaújvárosihoz hasonló politikai köpőcsőfesztivál követi.
Ennek elkerülésére garancia az előválasztás, amely átlátható, a médiafigyelem középpontjába küldheti a baloldalt, amelyet elhagyott térségekben revitalizálhat, miközben javítja versenyképességét. Teszi ezt úgy, hogy szabályozott keretek között tartja a politikai versenyt. Az ellenérvek között nyilván felvethető a gyakorlati megvalósítás problémája éppúgy, mint az, a vetélkedés a verekedés-veszekedés képét kelti a polgárokban.
Erre viszont továbbra is annyit tudok mondani: aki a saját előválasztását nem tudja megszervezni, reménybeli kormányzati szövetségesei megölése nélkül lehozni, annak 2018-ban úgyis kár kampányra költeni.
Mert akkor Orbán Viktort biztosan nem tudja legyőzni. De még Vona Gábort sem.
Forrás: Pető Péter (nol)
