Egyenlőtlenek és egyenlőbbek - Jellemző csepeli igaz történet Horváth Gyulától
Az egyenlőtlen asszony évek óta él Csepelen. Férjjel és kislányával egy panellakásban. Nehéz az életük, alacsony a jövedelmük. Létfenntartásukat a férj rokkant nyugdíja és az asszony jövedelme biztosítja. Törekvő, igyekvő emberek. A kislány iskolába jár, jól tanul és ő a család büszkesége. Az asszonynak nincs munkája, ezért közmunkát végez a Csepeli Városgazda irányításával. Egy kerületi általános iskolában takarít. Az iskola vezetője, pedagógusai, diákjai elégedettek a munkájával. Szolgálatkészsége, precíz tisztasága, és kedves magatartása miatt megszerették és ragaszkodnak hozzá.
Az egyenlőtlen asszony is megszerette a munkahelyét. Közösséget, felemelő és befogadó társaságot talált az iskolában. Kölcsönös vonzódás és ragaszkodás alakult ki közöttük. Az egyenlőtlen takarítónő öntudata és önbecsülése is kezdett feléledni. Már nem csak takarítani, hanem tanulni is járt az iskolába. Sokan, sokat segítettek neki, hogy sikeres legyen. Megszokta és megszerette a tanulást. Érettségit akart!
A Csepelt vezető egyenlőbbek nem nézték jó szemmel az egyenlőtlen nő talpra állását. „Mit képzel ez?”- gondolták magukban. „Azt hiszi, hogy ellenőrizetlenül csak úgy szárnyalhat? Az egyenlőbbek jóváhagyása és beleegyezése nélkül, csak úgy spontánul fejlődik? Úgy, hogy még kezet se csókolt a polgármesternek, vagy
feleségének a köztisztviselő napon? Hát teszünk róla, hogy megtudja, hogy hol is a helye!”
Így vélekedhettek a csepeli egyenlőbbek, és kiadták az utasítást: az egyenlőtlenek menjenek közmunkában a Szent Imre téri földalatti WC-t suvickolni. A mi kis egyenlőtlen asszonyunk meg már tanult az iskolában a tanáraitól, igazgatótól és tudta, hogy van joga, meg emberi méltósága. Ezek meg olyan dolgok, amit a demokráciákban kötelező mindenkinek betartani. Még a Csepelen a hatalmat bitorló egyenlőbbeknek is. Igazának birtokában felbátorodva azt mondta, hogy ő nem megy a fertőzések ezernyi veszélyét tartalmazó évtizedek óta nem kezelt lerobbant klozet takarítására. Nem erre szerződött, nem ezt vállalta amikor a pár tízezer forintos munkát elvállalta! Jogain és emberi méltóságán túl féltette egészségét; de főleg azt, hogy az esetleges fertőzéssel veszélybe sodorhatja beteg élettársát és gyermekét.
Az egyenlőbb nagyurak mintha csak erre vártak volna! Fitogtathatják erejüket, meg azt, hogy hogyan járnak el azzal, aki ellent mer mondani nekik.
Azonnali hatállyal kirúgták az asszonyt! Az egyenlőtlen csepeli asszony lelkiismeretes munkája, a pedagógusok és a gyerekek szeretete mit sem ért, akkor, amikor az egyenlőbbek hatalma volt az ellentétes oldalon.
A tanárok szemlesütve kószálnak az azóta takarítatlan folyosókon és azon gondolkodnak, hogy milyen hatalmasat hibáztak! Arra tanították az egyenlőtlent, hogy ő valójában egyenlő! Meg arra, hogy Magyarországon és Csepelen demokrácia van.
És lám ez a naiv kis szerencsétlen elhitte nekik! Aztán ez lett a sorsa!
A pedagógusoknak ég az arcuk, háborog a lelkiismeretük! Tornyosul bennük a düh, de még nem mernek szólni.
Korábban gyakran szóltak, mert azt hitték, ha felemelik a szavukat, azzal elősegítik a változást. Ők is rájöttek már, hogy most már azért kell szólni, kiáltani, sőt fenyegetve tüntetni, hogy őket meg ne változtassa ez a - kificamodott, önimádó, dzsentriviselkedésű, kizsákmányoló, de legfőbbképpen embertelen - hatalom!
A mi kis egyenlőtlen asszonyunk meg elhagyja az iskolát,és Csepelt! Már nem takarít, de nem is tanul. A belvárosba megy. Kéregetni!
HORVÁTH GYULA
Forrás: Facebook
