Batka Zoltán nyílt levele:

Kedves Lajos bácsi!

Úgy is, mint egészen a legutóbbi időkig az Ön finanszírozója, magyar adófizető elszomorodva olvastam a legújabb ötletéről, miszerint a tőlem is megszerzett pénzéből a Jobbikot fogja pénzelni. „Vona Gábor-projekt” – fogalmaznak Önre hivatkozva, üzletiesen.

A probléma csak az, Lajos bácsi, hogy bár meglehet, maga zseniális üzletember – jóllehet nem nagyon emlékszem piaci alapon működő vállalkozására –, ez politika. Amihez maga mostanában nem ért, mi pedig nyögjük és még évtizedekig nyögni fogjuk tévedései következményeit.

Hadd emlékeztessem arra, hogy jórészt maga hozta a nyakunkra a Fidesz elnevezésű sáskahadat, a hatalma megtartása érdekében az országot az EU-ból kifelé kormányzó Orbán Viktorral. Ha Lajos bácsi időben felüti a törikönyvet, megtudhatta volna, hogy az autoriter hajlamú vezetők hatalomra jutva viszonylag gyorsan lecserélik korábbi támogatóikat.

Például azért, mert azok látták őket emberi valójukban, kicsinek, esendőnek és gyengének. Maga is pontosan így járt. Azonban Orbánnal még egész olcsón megúszta, Lajos bácsi például szabadlábon van. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy

Vonáékkal ilyen szerencséje lesz.

Vona „néppárt” Gáborunk a cukisodás jegyében összepuszilgathatja mind a 101 kiskutyát, a helyzet az, hogy a Jobbik szavazóinak 80 százaléka nemzeti radikális és arról álmodozik, hogy egy nap kicsontozza az olyan pénzeszsákokat, mint maga, Lajos bácsi. Gáborunk politikai pályafutása során is eljöhet az a pillanat, amikor majd választania kell a szavazói és a filézőkés között. Maga szerint kit fog választani, Lajos bácsi?

Arról nem is beszélve, hogy Lajos bácsi nemrég azt mondta, nem szereti az oroszokat. Merthogy Orbán igen, hovatovább Putyin egyik leghűbb szövetségese lett. Ez, mondjuk, tény, viszont a ­rossz hír az, hogy a Jobbik meg egyenesen szerelmes az orosz elnökbe, nekik az eurázsiai unió pedig maga a Kánaán. Meg Lajos bácsi azt is mondta, hogy meg fogunk lepődni, de hatalmas demokratának tetszik lenni. Hát, ezen tényleg meglepődtünk: a vagyonából éveken át nem éppen demokrata megoldásokat tetszett finanszírozni. Most pedig úgy döntött, hogy egyszerűség kedviért a nácikat támogatja. Nem egy bibói életút. Ne tessék félreérteni, nem kívánom, hogy a pénzemből, ami a sors szeszélye miatt momentán az Ön pénze, az MSZP-t támogassa. Én inkább azt szeretném, hogy ne támogasson semmilyen politikai erőt, hagyja, hogy az ország önerejéből megbirkózzon azzal a kalamajkával, amit a hozzá nem értésével eddig összehozott nekünk.

Esetleg elgondolkozhatna azon, hogy a 83 milliárdjának a töredékéből mennyi hasznos, civil programot tudna segíteni, valami keveset visszaadva a magyar népnek, amelynek a vagyonát köszönheti. A politikát meg hagyja másra. Tudja, Lajos bácsi, most leginkább arra a makacs állatidomárra hasonlít, aki fejébe vette, hogy engedelmes szobacicát nevel a krokodilból. És nem akarja felfogni, hogy miért van az: a partnere időnként leharapja a kezét vagy a lábát.