KALOCSAI IMRE FORDÍTÁSA:

Ágrólszakadt vagyok

sztorim ritkán hangzik el

mert a célom felapróztam,

és az ígéretnek adtam,

ami hazug volt.

Az ember hisz annak,

mi szépen szól,

s nem hallja meg

a kellemetlen szót.

Mikor elhagytam hazám s családom

idegenek közt,

mint egy kiskölyök kószáltam,

vasútállomáson háltam,

közben féltem én.

Keresvén

a szegény helyeket,

hol rongyosabb a nép,

csendben él,

s engem befogadna még.

Csak napszámos bért kérek,

Most már bármely munka jó,

De nem kapok ajánlatot,

csak a Hetes számú Avenue kurváitól.

De mondhatom,

voltak oly idők,

mikor magányom

enyhítették ők.

Majd a téli ruhám elteszem,

csak jussak hozzád el

otthonom,

ahol a New York City telei

nem kínoznak,

békén hagynak,

már indulok.

Végre előtte a tisztás,

De csak áll a bokszoló,

Most is viselve emlékét,

Mit a sok kesztyű hagyott.

Mert addig csattant rajta,

Míg fel nem ordított:

- Már nem bírom, már nem bírom!

És a harcos elbukott, megbukott.