Horváth Gyula, a DK  politikusa, csepeli önkormányzati képviselője saját Facebook oldalán heves polémiát, szélsőséges megnyilvánulásokkal tarkított vitát váltott ki Finnyáskodás című publicisztikájával. Cikkében a Fidesszel szemben álló politikai erők országos és csepeli együttműködésének azt az egyik lehetőségét elemezte, amely 2018-ban az Orbán-kormány leváltását,  a fülkeforradalmi  színjáték lezárását és az alkotmányos rend helyreállítását, Magyarország demokratikus működési feltételeinek kialakítását eredményezheti. A gondolatébresztő publicisztikát a közügyek iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk:

Medgyessy Péter bedobta a követ a hazai politika állóvizébe. Nagyobbat is csattant, mint gondolták, és jelentős hullámokat gerjesztett. Azért, mert olyan kérdést feszegetett, amit mindenki érzett, de csak nagyon szőrmentén mert hozzáérni. Magyarországon ma a közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, hogy az Orbán rezsim leváltására (matematikailag) csak egy olyan

politikai szövetség képes, amelyik magában foglalja az összes demokratikus erő, és a Jobbik (átalakuló, de senki által biztosan nem tudható politikai irányultságú formáció) együttműködését.

A matematika is és a politika is egy-egy tudomány. Hibát követ el az elemző, ha egyiket a másik mértékei szerint értékeli. Mint ahogy a súlyt nem lehet kilométerben mérni, úgy nem lehet a politikát sem a matek legegyszerűbb alapműveleteinek szabályai szerint értékelni. Míg a matematika egy száraz és objektív tudomány, addig a politika a társadalomtudományok azon részéhez tartozik, ahol az érzelmek, az emocionális környezeti hatások és a történelmi beágyazottságok jelentős szerepet kapnak. Éppen ezért a matematika alapműveleteivel egyáltalán nem kiszámíthatóak.

A dolognak mégis van realitása! Mivel a baloldal, és benne a szociáldemokrácia a választási eredményekre alapozott értékelés szerin történelmi mélyrepülésben van, A fejlett világban, Európában és hazánkban is elvesztette régi bázisát, és kormányzati alternatív jellegét. A populizmus és az autoriter irányzatok törtek előre.

Kissé megkésetten a baloldal, megoldást keres arra, hogy megtépázott helyzetén javítson. Ehhez a heterogén szerveződések szövetkezésére, és az együttműködő partnerek bővítésére van szükség. A megoldás legegyszerűbb formája, ha megnézik a támogatottsági listákat és kiválasztják a többség megszerzéséhez szükséges pártokat, formációkat. Arra azonban senki nem mer vállalkozni, hogy megjósolja, hogy a korábban nagyon ellenséges pártok hogyan lennének képesek együttműködni. Található-e olyan elv, aminek alapján egy összefogás létrejöhetne? Kettő mindenképpen: az egyik a mai uralkodó rezsim leváltásának szükségessége, a másik meg a társadalmi rendszer olyatén való átalakítása, ami a demokratikus működés feltételeit megteremthetné Magyarországon.

A Jobbik politikája ebben a kérdésben az érdekei alapján most úgy tűnik, hogy kiszámítható. A jelenleg képviselt haladási iránya, - gesztusai, hangneme - egy valós elmozdulás momentumait is jelentheti a demokrácia felé. Amennyiben nem kizárólag a múltját, hanem a jelenét és a mostani haladási irányát veszik alapul kritikusai, és a „honnan jött” helyett a „merre tart” szabályát képviselik a szervezet vizsgálatakor; akkor nem szabad kizárni semmit.

A magyar ellenzéknek ugyanis egyre szűkülnek a lehetőségei arra, hogy az Orbán rendszer esetleges 2018-as túlélését követően marad-e valós lehetősége arra, hogy valaha is békés választásokat követően leváltsa az illiberális rendszert. A Fidesz esetleges győzelme annyira megerősítené a centralizált, tekintélyelvű, despotikus berendezkedést Magyarországon, hogy az a most is erősen meggyengült baloldali demokratikus pártok, és szabad civil kezdeményezések lehetőségeit, beláthatatlan időre jegelné.

Az illiberális rend természetéből adódóan minden megnyert választást követően húznak egyet-kettőt a szabadságjogok csökkentésének racsniján. Ezzel, immár a diktatúrába való minőségi átcsapást is elérnék. Amikor ezt az alapkérdést tesszük górcső alá, akkor derül ki, hogy Medgyessy miniszterelnök felvetése egyáltalán nem nélkülözi a realitásokat.

A baloldali és szociáldemokrata pártoknak a világban mindenhol időre van szükségük ahhoz, hogy az elvesztett bizalmat visszaszerezhessék. A kipróbált, tradicionális elvek megújítására, a mai társadalmak valós kérdéseinek reális értékelésére, a nézetek és szervezetek összehangolására, valamint a bérből és fizetésből élő néprétegek gondolkodását felvállaló és képviselő stratégia és taktika kidilgozására lesz szükség. Ehhez érdemes átfogó programokkal, gyorsított ütemben felkészülni. Alapfeltétele ennek, hogy az országokban a demokratikus működés feltételeit biztosító rendszer legyen. Most ez a lépés az első! Lehet, hogy ezt kell megfontolni?

 Horváth Gyula 

Forrás: Facebook