Nemrég irányítottuk rá a figyelmet arra, hogy Csepel fideszes vezetői drasztikusan csökkentették a nehéz szociális helyzetben élő csepeliek támogatását. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen - a gombnyomogató mamelukok asszisztálásával - bebizonyosodott, hogy költségvetésével sajnos, ezt a gyakorlatot folytatja tovább Csepelen a kormányzópárt. 

Horváth Gyula baloldali (DK-s) önkormányzati képviselő újabb tapasztalatokat szerzett a számokkal, adatokkal és tényekkel alátámasztott megállapításokról. Tarthatatlan ez a helyzet! Íme:

Torokszorító érzésem volt  a csepeli Szociális ágazat által rendezett, Jelzőrendszeri Szakmai Tanácskozáson. Sem a polgármestert, sem helyetteseit nem érdekelte a kérdés. A Fideszben másod, sőt sokadlagos kérdés a szociálpolitika. A szegények, mélyszegénységben élők nem igen mennek el szavazni, tehát a Fidesz logika szerint érdektelenek. Teli vannak mentális problémákkal, nem rendezettek a lakhatási ügyeik. Gyakran rejtőzködnek és úgy vélik, nem érdemes mutatkozniuk. „Akinek nincs semmilye, annyit is ér!” Ennek megfelelően áll hozzájuk a mostani hatalom. Míg 2010-ben még több mint hatszázmillió fordított szociálpolitikára az akkori vezetés, 2016-ra alig több mint százmillióra zsugorították az ide tartozó összeget.

A tanácskozásra rendelt közel száz fős szakember hallgatóság fegyelmezett rendben hallgatta a színvonalas előadást. Nem szólt, csak egykedvűen maga elé nézett! Mindjárt az elején el is hangzott, hogy míg korábban 1903 fő volt a jelzőrendszerben szereplő ellátottak száma ez mostanra 753-ra csökkent. Mégis csak én okvetetlenkedtem a visszaesés okát illetően. Ők is tudták, én is tudom, hogy a rendszerben keresendő a hiba!

Ezek az adatok is bizonyítják, hogy míg sajnos dinamikusan növekedik a kerületünkben a rászorultak száma, - és alig van olyan hónap (idén már hét) amikor az országos hírözönt ne valamilyen csepeli tragédiát jelző hír vezetné - hol egy lépcsőházi lövöldözés, hol egy kegyetlen és megdöbbentő látványt nyújtó öngyilkosság, hol egy családon belüli gyilkosság jelzi, hogy nagy a baj Csepelen. A jelzőrendszerre fordított összeget nem a több mint a felével megkurtítani, hanem az eredeti többszörösére emelni kellett volna ahhoz, hogy esélye legyen a szakmának arra, hogy jelezzen, az illetékeseknek meg arra, hogy reagáljanak.

Az elhanyagolt és a szakmai követelmények normáiból kicsúszók igen hamar a társadalmi deviancia területén jelennek meg. Az elmaradt hárosi kiszabályozások, a szigetcsúcsi viszonyok, a rendezettség és irányíthatóság elhagyása hamarosan rendészeti, közegészségügyi, környezetvédelmi, stb. problémákat fog okozni. A baj, ami ebből az elhagyatottságból keletkezhet, nem csak a kirekesztetteket fenyegeti, hanem azokat is, akik a kerítések mögött úgy hiszik, biztonságban vannak.

Hiába olvassuk a Weis Manfréd és a II. Rákóczi Ferenc úti óriásplakátokon, hogy „Magyarország erősödik”, mi mégis ennek ellenkezőjét tapasztaljuk. Az emberek egyre kopottabb ruhában járnak, egyre többen vásárolják a „kutyakaját”, (mert csak arra telik) égetik a szemetet, és egyre többen fáznak, éheznek! Hároson, lassan a Dél Amerikai városrészhez hasonló alakul ki. Az építész hatósági nagyravágyás és a fideszes politikai arrogancia elegyeként kialakult egy szlömös, ellenőrizhetetlen terület. Ide a közterület felügyelőknek még nappal sem, (erről Sághi úrnak vannak tapasztalatai) a rendőröknek pedig éjszakánként nem veszélytelen belépni.

Saját erkölcsével, saját törvényeivel és értékrendjével kialakuló-félben lévő senki földje alakul a szemünk előtt. A kerületi önkormányzat politikai vezetése „hozzáértését” demonstrálva azzal öntött olajat a tűzre, hogy kerítéssel zárta ki ezeket a népeket a Vízmű lakótelepi kommunális közösségi szolgáltatásból is! Biztos vagyok benne, hogy ezt a politikai döntést, nem a konferencián résztvevők hozták, és nem is a jelzőrendszer logikája indukálta, hanem hatalmon lévők arroganciájának kisstílű reflexiója váltotta ki.

A fent említett szakmai tanácskozás elnökségébe invitált Balogh Ernő ötleteként létrehozott szégyen (Vízmű ltp kerítés) egész Budapesten a lemondását Követelné. Csepelen nem! Itt példaként állítják a szociális munkások elé, főnökeik! /Persze nem kell csodálkozni! Ahol Tóth Ilonáról (a vád szerint embert ölő medika) lehet szakorvosi rendelőt elnevezni, ott a szegényeket kerítéssel kirekesztő képviselőt miért ne lehetne az elnökségbe ültetni. /Ez az elnökség azonban csak a fideszeseknek volt kijelölve, más (ellenzéki) képviselőnek magának kellett még ülőhelyért is kuncsorognia, ha részt akart venni az értekezleten/

Ennek a fideszes képviselőnek és párttársainak nem annyira az elnökségekben kéne sütkérezniük, hanem saját frakciójukban kéne meggyőző munkát végezniük, hogy jobb, élhetőbb világot hozzanak minden csepelinek. Meg kellene érteni, hogy a szociálpolitikai ellátás éppen a fent jelzett összetett veszélyei miatt a törvény által rendelve, kötelezően ellátandó önkormányzati feladat! Az államtól kapott húsz milliárdos forrás azért van, hogy többek közt, erre fordítsák. A csepeli fideszeseknek azonban sokkal fontosabb a közterület-felügyelet, a polgármesteri kabinet, a strand, aréna és jégpálya, mint egy olyan érzékeny jelzőrendszer, amit a hozzáértő és elkötelezett szakemberek bizton, és hatékonyan tudnának működtetni.

Horváth Gyula (Forrás: Facebook)