Amikor az erőszak, - a vele karöltve megjelenő protekciózás és korrupció - a társadalom vezető rétegében egyre elterjedtebb (sőt természetes) lesz, az nem csak a beosztottak erkölcsi romlását, hanem az igazságosságba vetett hit megingását is jelenti. Ez pedig olyan súlyos jelenség, ami a rendszert összetartó erők eresztékeinek szétszakadását okozhatja.

A diktatórikus, vagy személyi kultuszos rendszerekben a beosztottak sokszor, - előmenetelük, érvényesülésük, fizetésük, beosztásuk, megélhetésük miatt - kénytelenek egyre többet feláldozni saját alkotmányos jogaikból, azért, hogy karrierjük folytatható legyen. Az egyenlőség és az emberi méltóság alapvető joga így a nagyhatalmú döntéshozó

szubjektív döntésének privilégiuma. August Bebeltől is tudjuk, hogy ebben a kizsákmányolási folyamatban a nők, még a legelnyomottabb férfiaknál is rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben vannak.
Azt hittem, hogy a rendszerváltás ezt a néhány területen érvényesülő akarnoki rendszert megszünteti.
A valóság meg az, hogy megerősítette! A 2010-es Fidesz győzelem meg a társadalom egész területére kiterjesztette, és normává tette!

Most már természetesnek tűnik a beosztottak kihasználtsága. A beosztottak jogai, az esetek nagy részében írott malasztként hatnak. Az „Úr”, - mindegy, hogy mekkora a szemétdombjának mérete - abban a közegben immár teljhatalmú úr! Ha akarja, bejelenti a dolgozót, ha akarja nem. Ha akarja ad neki fizetést, ha akarja nem. Ha akarja, kirúgja a beosztottat, ha akarja nem. Törvényesítették, hogy a kirúgatáshoz nem kell indok. Lehet ok a pártállás, az apja, férje, barátja szerepe, és lehet a megfelelő szolgáltatási kedv hiánya is. Azt, hogy a teljhatalmú vezető melyik dolgozójánál milyen mércét alkalmaz arra az illiberális rendszer szabad kezet ad a vezéreinek.

Ez az oka annak, hogy a dolgozónak az egyébként törvény szerint járó jogait semmibe veszik, és arra kényszerítik hogy a hatalmasság aljas nyomulását is elviselje. Nyitva hagyva azt a kaput, amelyiken a vezér hozzá juthat a szolgáltatások kedveskedések általa várt mennyiségéhez és minőségéhez. Mert, ha a színházi világban lehet, miért ne lehetne, az önkormányzatban, kórházban, iskolákban, és a műhelyekben is. Ahol az erőszak kultusza az uralkodó, ott a jog csak somfordáló kisfiú lehet! Kigyúrt „húshegyeket” alkalmaz a BKV, a HÉV –őrség, a közteresek, a csepeli polgármestert őrző-védők és minden magára kicsit is adó szervezet. A látszat szerint is mutatni akarják, hogy még a maguk által alkotott jogban sem bíznak, hanem kizárólag a nyers erőben!

Ezeknek a nagyurak által kikényszerített szolgáltatásoknak csupán egyike a szexuális szolgáltatás. Vannak ennek póriasabb részei is. Láthatjuk a mai hazai gyakorlatból, hogy beosztással, fizetéssel, kedvezményekkel hamar elérik a kis és nagyvezérek azt, hogy megkapják mindazt, amire számítottak. A dolgozót bármikor rá lehet venni, hogy pénzét, épségét, vagy életét kockáztató tevékenységet is elvégezze. Először a szervezkedés jogáról, majd a védőruháról, védőételről, védőeszközről, a végén pedig az emberi tartásáról kell, hogy „önként” lemondjon az ember, ha ma itt élni akar.

Néhányat arra is rávesznek, hogy meggyőződése ellenére, a korábbi kollégáját is hamis váddal illesse. (A polgármester kedvébe járni akarók írásban tanúskodtak, hogy láttak engem azon a toron, amiről később a bíróságon Borbély maga vallotta, hogy nem is voltam ott) A főnök erőfölényének demonstrálása, hogy már a legalacsonyabb beosztású munkatárssal is titoktartási nyilatkozatokat iratnak alá, hogy a beosztott állandóan tudatában legyen a fenyegetettségének. Ezt nem a dolgozó védelmében hozzák, (még csak az intézménynek a védelmében sem) hanem kizárólag a „keményen dolgozó kisember” ellenére íratják.
Azért, hogy a félelem ivódjék bele az egész társadalomba!

Forrás: Horváth Gyula facebook bejegyzése