Van annak már vagy harminc esztendeje, amikor az egyik grúziai kis faluban öreg embereket faggattam a hosszú élet titkáról. Akkoriban ott hallottam az erről szóló viccet is. Idős embert kérdezget az újságíró, az egyik "öreg" azt mondja: ő minden nap háromszor iszik pálinkát, és lám, 78 évesen is egészséges. A másik még öregebb, azt mondja, ő bizony a szalonnában hisz, nem telik el nap nála anélkül, és 89 évesen makkegészséges. A harmadik nagyon öregnek látszó ember szemlesütve mondja: ő bizony naponta háromszor ölelkezik fiatal asszonyokkal. Hogy hány éves?
Hát harminchárom.
Az élet nagy titka, hogyan lehetünk hosszú életűek. Az orvosok az egészséges táplálkozásra, a rendszeres mozgásra biztatnak. Sokan ebben olyannyira bíznak, hogy mielőtt bármit megvennének az élelmiszerboltban, gondosan elolvassák a csomagoláson az összetevőket. Listákat böngésznek, melyik E-számú adalék egészséges, melyik kerülendő. Nyugat-Európában már vannak, akik azt is nézik, a Nutellában lévő mogyoró vagy a kávéjuk honnan származik, használtak-e arrafelé gyerekmunkát a szüreteléshez.
Nem mondom, hogy ennek nincs jelentősége, de van még valami, ami meghatározza egy-egy népesség átlagos életkorát: és ez a társadalmi béke. Annak idején abban a hegyi faluban, ahol magam is "kutattam a titkot", az emberek nagyon messze éltek a világ zajától. Senki, sehová nem sietett, a közösség csendben és békében élte hosszú életét. A napokban olvastam egy hírt: az Athéntól kilencórányi hajóútra lévő Ikaria szigetén még nyolcvan évesen is fiatalnak számítanak az emberek. Az üzleteknek nincs nyitva tartási idejük, a tulajdonosok kedvük szerint nyitnak ki és zárnak be. Egyes boltok a becsületre épülnek: a vevő hazaviszi, ami kell neki, és otthagyja a pulton az érte járó pénzt. Az ottaniak a lehető legszorosabb kapcsolatot ápolják családtagjaikkal és szomszédaikkal, az idősek kulcsszerepet töltenek be a közösségben. Gyakran a nagyszülők nevelik fel unokáikat, vagy adott esetben vállalkozást vezetnek. A titkuk? Soha nem akarnak többet, mint amijük van, nem irigykednek, és nem beszélnek meg időpontot a találkozókra, nehogy ezzel is stresszeljék egymást.
Nem tudom, mi lenne az ikariai emberekkel, ha egy csuda folytán a szigetüket a Duna-Tisza közére sodorná valami földmozgás. Nálunk minden a hosszú élet ellen szól: egészségtelenül táplálkozunk, keveset mozgunk, a politika iriggyé tesz, mindenki többet akar, mint amennyije a szomszédnak van, és ütjük-vágjuk egymást. Ellenséget keresünk magunk és más népek között. Az eredmény: a magyarok korai halálozása az uniós átlagnál 70 százalékkal magasabb, a legkevésbé érintett franciákénak több mint háromszorosa.
Amikor legutóbb ilyesmiről beszélgettünk orvos barátommal, elárulta, hogy ő is tud egyfajta "titkot". Aki hosszú életre vágyik, ne járjon moziba, ne igyon alkoholt, kerülje a stadionokat és a szexet, ne olvasson újságot, ne nézzen tévét. Azt nem tudja garantálni, hogy aki eszerint éli az életét, végül matuzsálemi korú lesz, de hogy nagyon fogja unni, abban egészen biztos lehet.
Somfai Péter (Népszava)
