CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

Ömlik az eltitkolt csepeli fájdalom...

2018. február 14. 05:59 - csú

erdei_kati_csepel_muvek_1990-es_sorozat-4_1.PNGFelülről nem jött segítség. Bontották a gyárat. Néhány hónap alatt sok ezren váltak munkanélkülivé... (Részlet Erdei Katalin 1990-es, a Csepel Művekben készült fotósorozatából)

A kocsimban hallgatom a rádiót. A Klubrádióban a Filmklub című  műsor megy! Szántó Erika Titok című dokumentumfilmjének vetítés utáni vitája zajlik, amikor bekapcsolódom. Az Óbudai Hajógyár rendszerváltás utáni, 1992-es bezárásának történetét felelevenítő filmről, a közel negyed évszázaddal később kialakult kép felelevenítéséről beszélnek a résztvevők.

Szívbemarkoló történeteket hallok! A hozzászólók minden szavát, hangsúlyát értem. A hangszóróból ömlik a fájdalom, az én mellkasomon meg nő a szorítás!

A szavak, a mondatok számomra nem a hajógyárról, hanem szűkebb hazámról, a Csepel Művekről szóltak! A rádióban rezgő, megtört szomorú hangoknak mind voltak a számomra behelyettesíthető emberalakjai. A legtöbbjük, csak fátyolos szemem hártyáján él, mert a valóságban már az égi gyárak valamelyikének munkásai!

A rendszerváltáskor az ötvenes - hatvanas éveikben járó munkásoknak nem volt esélyük! Az átalakulás vesztesei lettek! A szocializmus szólamaiban a hatalom birtokosai voltak. A kapitalista valóságban pedig igen hamar a társadalom számkivetettjei lettek! Az önérzetes emberek,- akik olyant tudtak, amit az országban rajtuk kívül csak néhányan - nevetséges balekok lettek. Alkoholisták, betegek, hajléktalanok.

A termelés szorgos munkásai, az értékek előállítói (néha kimondottan, néha csak sugallva) az 1945-1989-ig tartó rendszer hibásaivá váltak. Mintha a szocializmus negyven évének eredendő bűne lenne a munkás élet, valamint az a törekvés, hogy az ember, ember szeretne lenni, és emberi módon szeretne élni! Ezért volt az egyenlőség megvalósulásának a szocializmusban mutatott lehetősége számukra tetsző dolog. Azt hitték, hogy az új rendszer jobb lehetőséget hozhat! Nem tanulták meg a foximaxin, hogy a tőke természetes tulajdonsága az extraprofitra való törekvés! Amennyiben nem érez szabályokat és megteheti, hogy extraprofitot keressen, - akkor meg is teszi!

Extraprofitnak pedig a legkönnyebben megszerezhető, legnagyobb aránya a lopásban rejlik! Nem fogja visszatartani (mint ahogy nem is tartotta vissza) a harácsolni akarót, a morál, erkölcs, vallásosság, hazafiság és más fennkölt gondolat. Addig, és csak oly mértékben korlátozza magát, ameddig a félelmei visszatartják.

A szerencselovagok, és keselyűk hamar meg is érezték, hogy agonizál a rendszer, és egyre gyorsuló tempóban vetették le félelmeiket. A rablógazdaság szerzési versenyében kicsit se törődtek azzal, hogy mi lesz a milliónyi szerencsétlennel, aki csak dolgozni, és élni szeretett volna. A szerencselovagoknak akadtak segítőik itthon is. Nem is elsősorban a termelés vezetőinek köréből, hanem a politika szereplőiből kerültek ki. Ők voltak, akik bécsi kávézókról, meg a szabad utazás lehetőségeiről regéltek a dolgozónak. A szónokok tudták, hogy számukra nagy biztonsággal elérhető lesz a felvázolt jövő. Ebből következően azt is tudták, hogy a magyar munkásnak pedig még az addiginál is kisebb mértékben válhat elérhetővé egy bécsi kiruccanás.

A munkások nem hogy Bécsbe, de Soroksárra se tudnak elutazni. Színházba nem, talán egy matinéra tudnak bemenni. Könyvvért is egy napi bér az ár, így sokaknak végleg kimarad az életükből. És lesznek köztük, akiknek lakás helyett putri (vagy az se) jut azért, mert sem megvásárlására, sem fenntartására nem marad pénzük. Mégis egészen addig hitegették, becsapták őket, míg önként nem álltak sorba három kiló krumpliért, vagy almáért! Ezzel jelezve, hogy szavazatát felajánlja azoknak, akik utolsó erényét a büszkeségét is elvették!

A dolgozók termelő eszközeit 89-ben a szerencselovagok leszerelték, szarért, húgyért eladták, a mesteri kezelőit pedig kirúgták. A dolgozók becsapottságának dühét levezetendően bűntudatot keltettek bennük, és azt mondták: „azért tesszük, mert nem tudtál minőségi munkát végezni 45 után, és mert uralkodónak hitted magad!” (Így lettek a magyar történelem forradalmi mártírjainak követői!)

erdei_kati_csepel_muvek_1990-es_sorozat-3_1.PNGAz elavultnak mondott gépek, berendezések, gyárak meg nem a harmadik világba kerültek, hanem a fejlett világ részei lettek. Ezzel pedig nem csak a volt szocialista munkásságnak, hanem a nyugati országok dolgozóinak sem tettek jót. A rivalizáló világrend eltűnése, a jóléti rendszer kényszerének megszűnése, és a munkavállalói konkurencia (keleti migráció) megjelenése mindenhol rontotta a munkásság renoméját.

A szocializmus munkásai meg vagy Nyugatra vándoroltak, vagy betegállományba, előrehozott nyugdíjba, leszázalékolásba menekültek. Az értelmiségi körben szinte csak egy hű szövetségese maradt a dolgozónak: az orvos! Ő segített, sokszor a büntetés határát túllépő szolidaritással akkor is, amikor az összes többi az átalakulás haszonlesőjévé vált!

Csepelen ugyanaz a személy az, aki a dolgozó biztonságát jelentő Lenin szobrot 1989-ben ledöntötte, és aki 2010 után a rokkantsági járadékokat, nyugdíj biztosítási pénzeket, táppénz lehetőségeket elvonta, - az igazságtalanságra hivatkozva – megszavazta! Ez az ember volt képes támogatni, hogy jogtalan a negyven-, hatvanezer forintos nyugdíj, rokkantsági segély, vagy táppénz, és jogos a gyűlöletkampány! Ő volt aki kitalálta nekünk a rezsicsökkentést, a szegény-temetést, a Soros tervet, meg az imát a miniszterelnökért!

HORVÁTH GYULA

forrás: a szerző Facebook oldala

Fotók: Eerdei Katalin (Népszabadság)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr6213657332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tarjányi László 2018.02.14. 21:51:18

Tegnap este írtam hozzászólást Horváth Gyula február 11., 9:48-kor, www.facebook.com/horvathgyulacsepel/ című weboldalán megjelent írásához. Az egy lesújtó vörös ököllel volt illusztrálva, "Bitangok! Ezt akartátok?" felirattal.

A Csepel Újság szerkesztőjének a jó ízlését tükrözi, hogy azt a képet elhagyta, s helyette Erdei Katalin művészi színvonalú képeit tette be, s ihletett címmel látta el az írást!

Megmondom, engem felháborított Horváth Gyula írása, mert szerintem az MSZMP-s elvtársak hordták szét a gyárat! Az utolsó bekezdést meg végképp nem tudom értelmezni, kiről beszél Orbánról, Németh Szilárdról? Én egyiket sem láttam a Lenin-szobor eltávolításakor! Ahogy már a csepeliek.blog.hu-n is megírtam, az is hazugság hogy Németh Szilárd alapította a csepeli SZDSZ-t! Ezt Stumpf András írta a Mandínerben megjelent, Németh Szilárddal készített interjúja előszavában! Ilyen az interjúban nem hangzott el, egy mondatot értelmezett félre a szerző!

"Miért pont az SZDSZ-be szállt be?

Az volt a legradikálisabb párt akkor. 1989-ben alapítottuk itt a csepeli SZDSZ-t."

Aztán ezt a tévedést hazudta tovább (Szentesi) Zöldi László az ATV-ben!

Nem Németh Szilárd alapította a csepeli SZDSZ-t, hanem Buday Béla! Az érdekessége az dolognak, hogy amig Németh Szilárd kiszállt a politikából, és 96-ban belépett a Fideszbe. Buday Béla viszont 93-ban megalapította a csepeli MIÉP-et!

A történetet itt már közreadtam az alábbi címen:
csepeliek.blog.hu/2018/02/07/mit_elvez_nemeth_szilard_mint_az_orban-muvek_nagy_muforditoja

Visszatérve Horváth Gyula írására, közzéteszem az ő weboldalán írott hozzászólásomat, mivel az itteni olvasók, illetve a Csepel Újság olvasói nem olvassák Horváth Gyula weboldalát! Saját tapasztalataimat írtam meg, 1989-1994 között dolgoztam a Csepeli Vasműben illetve az utód Csepeli Csőgyárban. Az ottani vezetők egyike, aki szintén érintett, szokott a Csepel Újság Facebookon hozzászólást írni! Nem hiszem hogy magára venné a bírálatomat, de majd meglátjuk!

www.facebook.com/horvathgyulacsepel/posts/1297431273733945
Gyula! Én a Csepel Művekben dolgoztam a rendszerváltáskor. A számítógéphálózatot üzemeltető cégnél dolgoztam karbantartóként, így mindenhová bejártam, még a vezérigazgató szobájába is! Először kussoltak az elvtársak, aztán kezdtek elszaporodni a nyugati autók, eltűnni az íróasztalokról a Lenin-fejek! Pánczél elvtárs, vezérigazgatóhelyettes nyugdíjaztatása előtt egy nappal (!) kirúgatta magát 2 Millió Ft végkielégítéssel, majd harmadnap, immár nyugdíjasként 300eFt fizetéssel visszavették tanácsadónak! Minden vezető párttag volt, egyedül a Szállítási Osztály vezetője volt hagyományosan pártonkívüli, hogy lehessen mutogatni rá, nem kötelező kommunistának lenni ahhoz hogy valaki vezető lehessen! Két év múlva már csak egy kommunista volt, Farkas elvtárs az Energia Osztály vezetője, az ő falán ott lógott a Lenin-kép! Az elvtársak, ki hol volt vezető, azt a részleget, azt a csarnokot privatizálta, miközben a munkásokat százával bocsátották el! A képmutatás akkor is megvolt, a nyugdíjas szakiknak minden évben megtartották a nyugdíjastalálkozót. A szakszervezeti vezér egy öreg szakival összekapaszkodva tök részegen tántorgott az I-es kapu felé. A B épület étkezdében tartott ünnepségen a jóságos vezetők csak az felejtették elmondani az öreg szakiknak, a mostaniakat most rúgtuk ki, egyik évben ötszázat, a másik évben háromszázat, nekik már nem lesz nyugdíjastalálkozó sohasem! A Vasműből Csepeli Csőgyár lett, az állam 2 Milliárd Ft átszervezési segéllyel megtámogatta, amit az elvtársak szétosztottak, majd mindenki vitte a maga csarnokát! A gyártás megszűnt, az elvtársak 5 csarnokban is ugyanazt a külföldi csövet próbálták eladni, egymással versengve!

Gyula! Ott voltam 1989-ben a Lenin-szobor ledöntésénél, nézelődőként. Mentem az ABC-be kaját venni, odafelé még a hegesztőpisztollyal próbálták elvágni a szobor alatt a rögzítést, visszafelé meg éppen a daru akkor emelte le a szobrot, felfektették egy gyári kocsira, s bevitték a Fémműbe. Bizony nem volt ott Orbán Viktor, de még egy fideszes sem, csak munkások, meg legfeljebb húsz nézelődő!

A munkáshatalmat, ami ugye sohase volt, azt bizony az MSZMP döntötte meg, aztán átalakult "demokratikus" MSZP-vé! Már akkor megdöntötte, amikor létrehozta az előprivatizációs törvényt, hogy legyen az elvtársaknak mit a tejbe aprítani! Széthordták azt ami nem az övék volt, hanem mindenkié!

Nosztalgiázz csak nyugodtan, Orbán Viktor is pont ilyen piros nyakkendőt szokott viselni, mint te a fényképen! Az összes rendszerváltó párt az MSZMP köpönyegéből lépett elő, bőven megtűzdelve besúgókkal! Orbán papa párttitkár volt, meg megyei pártbizottsági tag, referens. A fia KISZ-titkár. Az elvtársak eljátszák az egymás elleni harcot parasztvakításból, aztán meg 70/30 arányban osztoznak a pénzeken! Azóta van diktatúra, amióta a most ellenzékben levő MSZP nem kapja meg a 30%-ot! Ennyi!

csú 2018.02.15. 01:12:20

@Tarjányi László: Köszönjük az elismerő szavakat. A szakmai, szerkesztési "finomságokat" csak nagyon kevesen veszik észere, így érthetően jólesik a jelzés. A cikk miatt kialakult vitát üdvözöljük, helyénvalónak tartjuk. Helyzetüktől függően sokan sokféleképpen élték át és látták azokat a gyászos hónapokat, éveket, amikor a Csepel Művek cégei, üzemei leépültek. A tényeket jó lenne egyszer már végrel összegyűjteni. Ehhez legalább akkora szükség volna Tarjányi úr tapasztalataira mint Horváth Gyuláéra. Érekes, izgalmas írások. Várjuk a folytatást!
süti beállítások módosítása