Nagyszombati feltámadás-körmenet húsvét vigíliáján a Szent István-bazilika előtt
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Olyan ez a mostani húsvét, mint egy nem kívánt nevelőtanár, aki lámpaoltás után még benyit egy percre a kiscserkészek hálókörletébe. Ellenőrzi, hogy mindenki szép csendben alussza az igazak álmát, vagy legalábbis úgy tesz. Amint behúzza maga mögött az ajtót, a paplanok alól újra felbugyog a vihogás, majd folytatódik a párnacsata.

A pápa megmossa a bebörtönzött bűnöző lábát, majd keresztre feszítik Jézust, aki ezzel megváltja bűneitől az embert, és harmadnapra feltámad.

Hétfőn Semjén Zsolt még agyonlövi a húsvéti nyuszit, kedden pedig már folytatódhat is a minden korábbinál fenyegetőbb hangvételű választási kampány.

Ki hallott itt bűnbocsánatról? És még csak pálcát sem lehet törni senki fölött. Amikor minden baj kizárólagos forrásának az

ismeretlen migránst állítólag ránk szabadító öregembert kiáltják ki, amikor a lopás nagyságrendje ezermilliárdos, amikor a hatalom úgymond elégtételt helyez kilátásba, akkor ugyan ki fog mást ígérni a kortesbeszédben, mint börtönrácsot? Senki nem mer puhánynak mutatkozni. 

Mégis. Kicsit elegánsabb lenne, ha valaki végre azt mondaná, gyertek ti is. Ne ökölbe szorult kézzel, hanem tavaszi derűvel tegyük helyre a dolgokat április nyolcadikán.

Néha meg kell fogni ismeretlenek kezét is, hiszen nem mindig oda tartozunk, ahová tartozónak mi gondoljuk magunkat. Talán sokan ismerik a mondást arról a katolikus papról, aki önként beállt a bevagonírozandók közé. Kérdezi tőle a csendőr: „de tisztelendő úr, magának kije zsidó?” „A megváltóm, őrmester úr."

Kárpáti János

Forrás: Klubrádió