Az igaz ügyért, a becsületes, törekvő emberekért egész életében kiállt
Május 16-án meghalt Drucker Tibor, a népművelő, az Illés zenekart elindító FMH legendás igazgatója, a magyar könyves szakma kimagasló egyénisége, a Csepeli Munkásotthon egykori igazgatója. 90 éves volt, mondhatni, hogy szép kort megélt! Ez a hosszú élet sok eredményt, küzdelmet hozott neki, de rengeteg sosem gyógyuló sebet, fájdalmat is mért rá.
Még a télen beszélgettünk a lakásán könyvekről, történelemről, politikáról! Szellemi frissessége, világos érvelése, még mindig a helyén volt. Ezek az élvezetes, tartalmas és változatos beszélgetések mindig ugyanúgy kezdődtek! Be kellett számolnom Csepelről, és a Munkásotthonról! Az utóbbi időkben sajnos túl sok, szomorúságra okot adó tényről tájékoztattam. Ezt követően hozta a
reggeli falatkákat, meg a tojásrántottát! Mikor leült a kanapéra, már teljes lendülettel elemeztük a témaként kiszemelt folyamatot, jelenséget.
Azt találtam szokatlannak, hogy eddig soha nem tapasztalt fáradtsága jegyeit példázva, alkalmanként bele- beleszunyókált a diskurzusba. Ez nem mély álom volt, mert abban a pillanatban, ahogy az ő mondanivalójára került a sor úgy kapcsolódott az érveléshez, mintha sose bóbiskolt volna el. Talán már akkor, egy-egy pillanatra bepillantott abba az égi világba, ahol most már állandó helyét találta, és ahol régi szerettei már hét évtizede lakoznak!
Tibor szeretett a csepeliekkel találkozni! Úgy érezte, akárhogy megrázta, akár hová vitte is őt a sorsa, a szíve mélyén ő mégis csepeli maradt.
Pedig nem itt született; még nem is a fővárosban, hanem Szegeden. Mégis megérintette, és magához kötötte őt a munkások, kétkeziek nyílt őszinte tekintete, tudásvágya, és becsülete. Megszerette őket, - és mint egy tanító régi tanítványihoz – egész életében ragaszkodott hozzájuk. Így ragaszkodott a Csepeli Munkásotthonhoz is!
Pár éve, amikor a Csepeli Munkásotthon hatalom általi ellehetetlenítése miatt élő láncot alkottak az itteniek, vállalta a szónok nem könnyű szerepét! (Mellette, kissé hátrébb, Nagy József volt igazgató, ma kuratóriumi elnök) Drucker Tibor az igaz ügyért, az ő erkölcsisége, és értékrendje által megfelelőnek ítélt dolgokért, a becsületes, törekvő emberekért egész életében képes volt kiállni! Tanítani, nevelni akart azért, - hogy az emberek tudásukra támaszkodva - egy jobb világot építhessenek maguknak. Nem az ő felelőssége, ha hiba csúszott a megvalósításba!
Így élt, és így halt!
Amikor érezte, hogy közeleg a halál, magához hívta barátait és elköszönt tőlük! Nem szomorúan, hanem a sors és az élet rendjébe belenyugodva, úgy, hogy tudta: azt, amit rá mért a teremtője, ő ezen a földön százszorosan teljesítette. Nem ő maradt adósa az emberiségnek, de az emberiség bizony mélységesen mély adósa lett neki! A holokausztban átélt szenvedései megtörték a testét, sanyargatták lelkét, de a bizalmát az emberekben sosem rendítették meg! Az élők küzdelmét a Munkásotthonért most már fentről nézi néhai igazgató utódaival. Újvári Jánossal, Garam Györggyel, és Körtés Istvánnal!
Május 22-én 12 órakor a Kozma utcai temetőben adjuk vissza hamvait megalkotójának!
Nyugodjék békében!
HORVÁTH GYULA
Forrás: HGY facebook oldal
