Hudák Jánosnak elege lett, betelt a pohár:  elsősorban nem a személyét támadták, hanem a családját

Nagyon imponáló volt az a közvetítés, amit Hudák Jani készített arról a rendezvényről, aminek eredeti célja az országgyűlési választásra való mozgósítás volt. Mindenki tudta, hogy ennek a rendezvénynek semmi köze sincs a választási hajlandóság felkorbácsolásához, csupán Németh Szilárd esélyeinek közpénzen való növelését szolgálta. 

Hudák Jani volt az egyetlen az ellenzéki képviselők között, aki odament, és spontán videofelvétellel bizonyította, hogy ott a választási csalás minősített esete zajlik. A többi ellenzéki képviselő már belefásult abba, hogy nyilvánvaló törvénysértésekre performansszal, vagy helyszíni tiltakozással hívja fel a figyelmet. Felesleges, mert a fideszes hatalmasságok mindent büntetlenül megengedhetnek maguknak! Csepelen is megszokottá vált, hogy a hatalom emberei az ittas vezetéstől, a hamis újságcikkekig mindent megtehetnek. Aki szót emel, ellenáll, azt leváltják tanácsnoki helyéről, elvonják a tiszteletdíját, megbüntetik a közterület felügyelőkkel, bíróság elé citálják, és családtagjait is kirúgatják minden olyan munkahelyről, ahol a hatalomnak befolyása van. 
Ez a csepeli ellenzéki képviselő perspektívája! 

Hudák Jani ez idáig ellenállt! Próbálta ő a járható utat megtalálni abban a mezsgyében, ahol

úgy vélte közömbös maradhat, és nem sérti a fideszesek érdekeit. Próbálta demonstrálni, hogy ő más, mint bármely ellenzéki társa. Nyitottabb, megértőbb, rugalmasabb. Kompromisszumkészségét bizonyítandó, próbált bizonyos naivitást mutatni még akkor is, amikor már nem csak a lóláb, de az egész ló is kilógott a fideszesek által hanyagul kreált paraván mögül. Mégsem járt sikerrel! 
Nem szerették meg őt! 

Az Ábel-Vidai gyűlölettengely a Csepeli Hírmondóban a szokásos igaztalan és alaptalan vádaskodással az ő kegyetlen karaktergyilkolásába is belekezdett. Nem elsősorban személyét támadták, hanem a családjának, köztiszteletben álló feleségének mentek neki. Vállalkozását belekeverve szerették volna lehetetlenné tenni egzisztenciáját, felépített gazdasági hátterét lerombolni. Láttam, - mivel mellettem ült - hogy milyen nehezen viseli ezeket az igaztalan csapásokat! Rá kellett döbbennie, hogy a Fidesz rendszerben csak a diktált feltételeket zokszó nélkül végrehajtó barát van, az összes többi ellenség! Közbülső ember vagy enyhébb megítélés számukra nem létezik! 

Figyeltem rá, és úgy láttam, hogy talpra áll, csalódottságából. Azt tapasztaltam, hogy nem könnyen, de levezeti a feszültséget, majd túlteszi magát az ellene felépített aljasságokon. Látszott, hogy megértette, hogy bármit is tesz, belekényszeríti a hatalom „az ellenzék, az ellenség” sémájába őt is.

Talán éppen ezért is volt oly meglepő a számomra, mikor tájékoztatott lemondási szándékáról! 
Sajnálom, hogy ilyen döntésre kényszerült! Azt hiszem, hogy egy tehetséges fiatalember vonult ki a csepeli politikából, mert megcsömörlött attól, hogy itt nem a valóságot, hanem annak „fideszizált” mását kellene képviselnie. 

Szeretném azt mondani, hogy ilyen ember hiányzik az ellenzék, és hiányzik a felelősen kormányzó többség részéről is. Ezt azonban nem tehetem! A felelősen gondolkodó, és az egész kerület érdekét képviselő politizáló vezetés Csepelen nem létezik. Itt csak érdekképviselők, véd- és dacszövetségbe tömörült fideszes frakciótagok vannak, aki szó nélkül teljesítik a kis- és nagyvezérek parancsait. Csepelen az „ész trónfosztása”, a demokrácia leépítése 2010-ben megvalósult, és azóta csak fokozódik.

Nem a hatalom, hanem Csepel, a jövőbe vetett hit, és a demokrácia veszített azzal, hogy Hudák János „feladta”.
A Fidesz nem vesztett semmit! Sőt; azt hiszik, hogy nyertek! Ezt jól megjelenítették a képviselő-testületnek az ezt a napirendet tárgyaló ülésén is. Nem hagytak ki egyetlen ziccert sem, hogy a padlón lévőt még meg ne rugdossák!
Hudák Janinak nem tették lehetővé, hogy ezt az utolsó ülését végig ülhesse, azonnal „technikai szünetet” rendeltek el, majd (jegyzői segedelemmel) kiebrudalták az ülésteremből