A kilencvenes évek elején Friderikusz Sándor aktuális show-műsorában azt kérdezte egy korpásodás elleni sampon reklámjának főszereplőjétől, Prokopp Dóra tévés műsorvezetőtől, hogy nem ciki-e felvállalni, eljátszani, hogy korpás a haja. Prokopp Dóra frappánsan és láthatóan őszintén válaszolt: „Van az a pénz, amiért az embernek korpás a haja.” Erre többen is úgy reagáltak, hogy ez így simán korrupció.

Miért is jut manapság többször is eszembe ez a szellemes közjáték? Mert napjainkban a korrupciót illetően nem az a fontos kérdés, hogy egy-egy reklámban szereplő színész, közszereplő a saját életét, felfogását közvetíti, képviseli-e, hanem az, hogy milliárdok szabálytalan körülmények között kerülnek méltatlan emberek birtokába, kikerülve, semmibe véve a

piacgazdaság demokráciák­ban világszerte elfogadott, a szabad versenyt garantáló törvényeit.

Prokopp mosolyogva lépett túl azon a kérdésen, hogy felvállalható-e egy ilyen kínos stigma, hisz megmondta, jól kifizették érte. Adódik a kérdés: akik ma ötletadóként, szavazataik könnyelmű adásával asszisztálnak az ország demokráciájának lebontásában, vajon tőlük is elég a szlogenszerű válasz: Van az a pénz, amiért... eladjuk a tisztességünket, meggyőződésünket, hitünket?

Alig vagyunk túl a választásokon, máris felröppentek újabb diktatórikus ötletek: megszüntetik a legmagasabb szakmai bírói grémiumot (hogy ne akadályozhassák meg Handó Tünde kormánynak hízelgő döntéseit), aztán újra felerősödött a közigazgatási bíróság létrehozásának szándéka (nyilván kormánypárt-közeli bírók kinevezésével), és, mint tudjuk, hamarosan tovább tombol a milliárdokat felemésztő, néphülyítő Soros-kampány egy újabb törvény elfogadásával.

Uraim! Ott a közvetlen kormánydöntések környezetében és a frakciófegyelem utasításai alapján működő szavazások mezején nem attól féltem önöket, hogy előbb-utóbb korpás lesz a hajuk (hát, az lenne az elviselhetőbb), hanem attól, hogy egyszer eljön majd az igazság pillanata, amikor számot kell adniuk azért, mert megtagadták a hellaszi és római demokrácia (és az alaptörvény) alapelveit, és bizony egyik napról a másikra megőszülhetnek, vagy kihullhat a maradék hajuk is.

Lendvay Gábor 

Forrás: Élet és Irodalom