A magyar futball számtalan tehetséget elveszített eddig, kibogozhatatlan, ki lehetett az első. Lehet, hogy az 1938-ban, vagyis 80 éve született Kisuczky Róbert volt az.

Csepelen sokan emlékeznek rá, és történetek is keringenek róla, de másutt ma már a neve alig mond  valamit, pedig ha csak azt érzékeltetjük,

A tatabányai kapus ugyanis nem kapott gyakran hármat ugyanattól a csatártól, a dorogi Kertestől egyszer biztos.

Különösen nem sok Kisuczky találatainak száma, ha hozzátesszük, már ősszel 11 gólig jutott, de tavaszra valahogy elment az önbizalma. Hiába rúghatta ő a tizenegyeseket, alig sikerült előrébb jutnia. 

Kisuczky maga rendelkezett úgy, hogy ne jusson azonnal a neve eszünkbe, ha egy családi beszélgetésen elfeledett tehetséget keresünk.

1959. szeptemberben még minden rendben volt nála, mert a Csepel első BEK-gólját lőtte, a török Fenerbahce ellen idegenben. A kinti 1-1-es meccs után azonban hazai pályán nem tudta legyőzni a magyar csapat hazai pályán riválisát, a 2-3-as vereség a vendégek továbbjutását jelentette. Egyúttal azt is tükrözte, hogy már akkor sem volt minden rendben a magyar futballban, mert a török bajnokot akkor kötelezően kellett volna legyőznie a magyarnak, akkora különbség volt a két ország futballkultúrája között.

1960. júniusában a Népsportban már Kisuczky-ügyről írtak. Többször ittasan látták edzések idején, a harmadik esetnél felfüggesztették a játékjogát.

"Az előző évben bajnok Csepel a következőben a kiesés ellen küzdött, nagy szükség lett volna eredményes játékára. A legerélyesebb büntetést követelők közt maga Kisuczky apósa is ott volt"

- írták a lapban.

A fenti sorokból kitűnik, korán nősült, felesége pedig a Csepel szakosztály vezetőjének a lánya volt.

Az is felmerült, hogy örökre eltiltják, 1962-ben leigazolta a Honvéd, a Vasas elleni rangadón (1-1) góllal mutatkozott be, de nem tudott feljebb emelkedni. Nyolc meccsig jutott, egy külföldi túrán eltiltották, a Diósgyőrbe vezetett az útja.

Ott is keveset játszott, és mivel minden a fővároshoz kötötte, visszatért, de már nem kellett senkinek, holott a legjobb futballista korban volt.

Élete végzetes estéje 1965. nyarán a Határcsárdában kezdődött, a Csiliben folytatódott, és az Aranycsillag presszóban végződött.

A korabeli Népsport hat sorban tudatta a halálhírét.

"Kiváló tehetségű, válogatott kerettag játékos 27 éves korában elhunyt."

Dicséretes szűkszavúság. Gyilkos szűkszavúság - állapította meg nekrológjában Csillag István a Labdarúgásban, a korszak neves havilapjában. Egy futballista halálára, ez volt cikkének címe. Ebből idézünk most.

"A drukkerhad becézte, a legnagyobbakhoz hasonlították, apja büszke volt rá, a sajtó ezt írta róla: még csiszolatlan, de drágakő. Csoda-e, ha elhitte?! 20 éves volt akkor. Néhány hete — Robi még élt — ezt mondta egy sokat próbált, pályája alkonyához érkezett, sokszoros válogatott futballistánk. Ha menet közben nem hisszük el magunkról azt a sok jót, amit a fülünkbe súgnak és azt a sok rosszat, amit a hátunk mögött mondanak rólunk, csak akkor, csak úgy vihetjük valamire ezen a pályán, és őrizhetjük meg testi és lelki kondíciónkat, aránylag hosszú ideig."

A cikk úgy folytatódik, hogy Kisuczky Róbert elhitte, és ez már azon az első tavaszon, 60 éve is meglátszott a játékán. Mintha bezárult volna előtte a futballkapu, amely néhány héttel előbb még hálója hangos rezzenéseivel nyugtázta a kisfiú parádés góljait.

Az írás nem részletezte, mi történt pontosan a gólkirállyal, csak annyit írtak róla, hogy belekötött egy társaságba, és ő húzta a rövidebbet, a vére pedig ott maradt, vele együtt a presszó előtt.

„A legjobb haver volt, gavallér a végtelenségig, amíg nem ivott. De két pohár bor után már embernek kellett lennie a talpán, aki a sértéseit elviselte”

- ezt egy pincér mondta róla, aki halálakor nem dolgozott a presszóban, így nem tudta felidézni, mi történt azon az éjjelen.

Kisuczky történetét Lakat T. Károly dolgozta fel a Régi csibészek című könyvében, amit Dénes Tamással együtt írt. Utóbbi a világfutball nagy egyéniségeinek sztoriját dolgozta fel a kötetben.

ÁGHASSI ATTILA

Fotó: Hemző Károly