Delacroix legendás festménye a francia forradalom tiszteletére: A Szabadság vezeti a népet

Az 1789-es évet ezennel kitöröltük a történelemből - Goebbels Hitler hatalomátvételekor elmondott szavait Ungvári Tamás idézi a felvilágosodásról írt alapművében. Nem várjuk már el, hogy a politikai elit olvasson, a mamelukoknak elég, ha követik a kormányfőt, amikor a történelemből kidobják a felvilágosodást. Hogy ennek a nyugati szellemi „csúcsterméknek” – politikai mozgalomnak, erkölcsi és társadalmi forradalomnak – a megtagadása hogyan egyeztethető össze az európai kultúra napi politikai „védelmével”, nem látjuk. A kormányzó elitet meg nem érdekli, csak a hatalmat tartósítani lehessen.

Goebbelsnél érthető volt a felvilágosodás – és politikai csomópontjának, a francia forradalomnak – kitörlése a történelemből, hiszen a hitleri tömegforradalom az ész trónfosztásának, a polgári filozófia másik ágának politikai hegyorma volt. Kár, hogy Kásler Miklós humánminiszter erről megfeledkezik, amikor

a Magyar Művészeti Akadémia, az MMA törzshelyének avatásakor azt mondja: „az erjedés az úgynevezett felvilágosodásban, illetve annak ideológiájában folytatódott, és a szabadság, egyenlőség, testvériség nevében szellemileg megalapozta az európai történelem talán legbrutálisabb diktatúráját. Ebből a gondolatkörből születtek az izmusok, azok államformái és emberiségellenes bűntettei”.

Az csak a miniszter divatos ostobasága, ha közvetlenül az izmusokat teszi felelőssé azért, amit a rájuk hivatkozó politika utóbb tett. De ha a felvilágosodás racionalitásából egyenesen következik a sztálini irracionalitás és a gulág, akkor miért nem következik az ész trónfosztásából Hitler és Auschwitz irracionalitása? Ha pedig következik, mert nincs ártatlan világnézet, akkor nem világos: milyen politikai célt kívánna elérni az irracionalizmus lebernyegébe burkolózó XXI. századi politika?

Goebbels örömködése tehát Hitler gyakorlati céljait tekintve érthető. De az érthetetlen, mit akar a mai magyar jobboldal a felvilágosodás helyébe ültetni. Az irracionális polgári filozófiából következő irracionális politikát talán mégsem. Hiszen a hatalom szavakban deklaráltan nem antiszemita, még csak nem is feltétlenül muszlimellenes. „Csak” menekültellenes, amikor az őt éltető félelmet generálva mozgósít az általános ellenség ellen. (Ami rasszizmus.) Szó van nemzeti nevelésről, a nemzetállam erősítéséről, de nincs szó a magyar élettér kiterjesztéséről. Viszont cél a magyar dominanciával újjászervezett Közép-Európa.

A kormányfő korszakteremtő akaratából a politikai és a gazdasági tér megszállása után, a felvilágosodást kitagadó szellemi hatalomátvétel következik. A magánszándékok érdektelenek: a szellemi tér elfoglalása virtuális ellenséggel szemben nem sikerülhet, hiszen azt konkrét emberek konkrét teljesítménye tölti ki. Az irracionális ellenségképző kényszer is hús-vér ellenségre éhezik, amint a kultúrharcban már látni. Meglehet, a társadalom ciklikusan beleun a racionalizmusba és vágyja az irracionalizmust. Ám amikor a politikai akaratból kötélen himbálózó világnézeteket bambuljuk, jusson eszünkbe: az akasztott ember látványa sokkal melankolikusabb.

FRISS RÓBERT (Népszava)