Vajon abban a magániskolában is folyhatna a víz falakon, amelybe az államtitkár járatja gyerekeit milliókért? Miként az Egri Hunyadi Mátyás Általános Iskolában, úgy ott is beletörődnének, hogy esős napokon óvakodni kell az átázott falaktól, hátha áthúz a vezeték? Talán ott is azt mondanák, hogy ha esik, hát esik, majd nem kapcsolnak villanyt? Aligha. És nem csak azért, mert a kétmilliós tandíjakból ott futja rendes tetőre. Különbség az is, hogy a magániskolákban a tanárok, a vezetők, a szülők, ha baj van, akkor szólnak. Pontosabban: szólhatnak.

Épp ezért nem is csak az a megrázó az egri ügyben, hogy van olyan iskola Magyarországon 2018-ban, amelyben esős időben nem mernek lámpát kapcsolni. Legalább ilyen elkeserítő, hogy

az érintetteknek tűrniük kellett ezeket az állapotokat. Ez pedig egészen pontosan mutat rá: ahogy beszivárgott az eső az iskola falainak repedéseibe, úgy ette be magát egyre mélyebben a félelem, a beletörődés, a fásultság az emberek életébe. Orbán rendszerében már nem mer szólni a tanár az igazgatónak, hogy baj van, vagy, ha meg is teszi, akkor a direktor tart a fenntartótól, kérheti-e, sürgetheti-e a mindenható helyi tankerületi vezetőt, akinek persze szintén vannak felettesei.

Bárhogy is volt, a végeredmény az: a kisebbik rossz volt eltűrni a veszélyes állapotokat, mint azokat szóvá téve, azonnal, hangosan, erélyesen rekonstrukciót követelni. Árulkodó az is: még a gyermekeikért aggódó szülők is csak névtelenséget kérve merték lapunkhoz fordulva a nyilvánosság elé tárni az ügyet. De még mielőtt mindenkit elítélnénk: láttunk már példát arra, hogy a NER-ben miként zárulnak be az ajtók azok előtt, akik kibeszélnek a rendszerből – ez pedig, különösen egy kisvárosban, egzisztenciákat, pályafutásokat tehet tönkre.

Az iskola tetejét most majd nyilván gyorsan befoltozzák. Elégedettségre még véletlenül sem lesz ok.

Boda András (Népszava)