Amikor a Fidesz 2010-2011 tájékán hozzákezdett a hulladékgazdálkodás megreformálásához és a magáncégeknek a hulladékos közszolgáltatásból történő kiseprűzéséhez, a dolgot még elintézhettük azzal, hogy a fiúk az apróért is lehajolnak (elvégre hol van a kukapénz mondjuk a magánnyugdíj-kasszához vagy az energiaszektor bevételeihez képest)?

Nyolc év távlatából annyi kiegészítést fűthetünk a kezdeti diagnózishoz, hogy egyrészt az a bizonyos apró nem is olyan kicsi – most éppen 15 milliárd forintra saccolják az állami kukaholding veszteségét, amit értelemszerűen az adófizetők finanszíroznak, miközben a szektor korábban deficitmentes volt -, másrészt pedig amíg ez a kormány van hatalmon, lehetőleg már ne reformáljon meg semmit.

A kommunális hulladék kezelése még államosítva sem tartozik a legnagyobb alrendszerek közé, a mérete és a bonyolultsága is elhanyagolható mondjuk az egészségügyhöz vagy az

oktatáshoz képest. A működtetése annyiból áll, hogy a települési kukák tartalmát el kell juttatni az EU-pénből létesült válogató- és kezelőüzemekbe, a folyamatot (a begyűjtést és a kezelést is) a lakosság befizetéseiből finanszírozva.

A kormány a nem állami-önkormányzati többségű cégeket kitiltotta a „piacról”, a számlázásra – a díjak beszedésére és a szolgáltatók kifizetésére – pedig központi mamutvállalatot alapított, ennyiből állt a reform (amennyiben reformnak tekinthető, hogy visszatérünk a szocialista rendszerben becsődölt modellhez). Az intézkedések mérlege egyszerre tanulságos és riasztó: a saját területükön monopolhelyzetbe hozott, köztulajdonú cégek közül az összes veszteséges, az ágazati csúcsszervet pedig lassan eltemeti a szemét és a hiány. Közben a magyar hulladékgazdálkodás összes mutatója – különösképpen a szelektív gyűjtés és hasznosítás mértéke – évről évre romlik.

Mindezt azok figyelmébe ajánljuk, akik időnként még szóvá teszik, hogy a kormányzásuk kilencedik évében miért nem kezdtek még hozzá Orbánék a nagy rendszerek reformjához. Hogy miért nem, azt mi sem tudjuk, de azok után, amit a kukák körül műveltek, nem is sürgetnénk.