A karácsonynak igen fontos része a csodavárás, néha még felnőttként is úgy érezzük, hogy angyalok röpködnek körülöttünk. A gyerekek számára pedig még inkább teli van csodákkal ez az időszak. A mesék és a legendák tovább erősítik bennünk azt az érzést, hogy  a Föld néha összeér az éggel, és minden, ami él, eredendően jó még akkor is, ha első pillantásra nem annak látszik, mint az alábbi történetben: 

Élt egyszer egy ember, aki meg akarta tudni mi  a pokoli rossz és a mennyei jó. Addig imádkozott, amíg a Teremtő engedett könyörgésének, elküldte érte az egyik angyalát. Az ember egy ajtó előtt találta magát. Amikor az ajtó megnyílt előtte, az ember egy termet látott, ahol minden elő volt készítve egy lakomára. A terem közepén lévő hatalmas kerek asztalon nagy tál leves gőzölgött, a sülteknek ínycsiklandozó illata volt, szebbnél-szebb, ízesebbnél-ízesebb falatoktól, finomabbnál -finomabb italaktól roskadozott az asztal.

A lakomázók körben ültek, és átkozódtak, veszekedtek, sikoltoztak az éhségtől, ájuldoztak a szomjúságtól, nem tudták magukhoz venni az ételt, mert

a kanalak, amik az asztalon hevertek, oly hosszúak voltak, hogy nem érték el velük a szájukat. Kinyújtották karjukat, hadonásztak, egymást verték fejbe, de a szájuk üres maradt. Éheztek, habár rengeteg étel feküdt előttük. Az ember tudta, hogy sikításuk és ordításuk a legrosszabb rossz. Mivel megismerte a tudást, az ajtó bezárult előtte.

Az ember térdre esett és szemét lehunyva könyörgött az Úr angyalának vigye el őt e szörnyű helyről.
Mikor ismét kinyitotta szemét, kétségbeesett és reszketett a félelemtől, mert ugyanazt az ajtót pillantotta meg. Amikor az ajtó megnyílt előtte, az ember ugyanazt a termet látta, ugyanazt az asztalt.

Az asztal közepén ugyanazok a tálak gőzölögtek, körülötte ugyanazok az emberek ültek, és a kezükben ugyanazok a kanalak voltak. Semmi sem változott és mégis minden. Mert az emberek, ugyanazokkal a hosszú kanalakkal most átnyúltak az asztal fölött és egymást etették. A sikoltozás megszűnt, a sírások és átkok pedig átalakultak áldásokká.

Az ajtó bezárult. Az ember megértette a mennyei jó és pokoli rossz természetét és a kettő közötti hajszálvékony szakadékot, és mindenkinek elmesélte. Most, itt, nektek mondta el…

Legyen békés, boldog és meghitt a karácsonyotok második napja is!

Bajzáth Mária szerkesztése 

Forrás: wmn.hu