Talán a hetedik, vagy nyolcadik - netán a kilencedik ? – levelénél tart Orbán Viktor, amit nekünk állampolgároknak ír, pénzt, fáradságot nem kímélve. Persze a mi pénzünket nem kíméli, és a postások fáradtságát, de ezt tegyük zárójelbe; végül is a miniszterelnök úgy használja az adóforintjainkat, mintha a sajátja lenne. Illetve nem egészen úgy, mert az ember a saját pénztárcáját igyekszik megkímélni a felesleges kiadásoktól, rá azonban igazán nem mondható, hogy takarékos lenne. Bár ki tudja, lehet, hogy a családi büdzsét sokkal óvatosabban kezeli.
De ez igazán melléktéma, valójában nem is tartozik rám, ráadásul nincs hozzá semmi közöm. Már ahhoz, hogy otthon miként bánik a családi kasszával. Ahhoz viszont, hogy a közös kasszába mikor és hogyan, és miért nyúl bele, már sokkal inkább tartozik rám, ránk. Most például itt van ez az újabb levél - érdekes, hogy az évek során mit sem változik a miniszterelnök aláírása; az enyém folyamatosan alakul át -, amelyhez mellékelt egy színes plakátot is. A levél sok újdonságot nem tartalmaz, a felvezetésében is, ott ahol Orbán Viktor kézjegye látható – felsorol néhány hazugságot, de
lényegében ugyanazokat a hamis állításokat ismétli, amelyek a mellékletben olvashatóak, és amelyeket Brüsszel már meg is cáfolt. A mi kormányfőnket azonban egy cseppet sem zavarja, hogy nem mond igazat, illetve azt sem, hogy Brüsszelből tételesen leírták hol és miben állít valótlant, gond nélkül megismétli a korábbi, nagy vihart kavart állításait. Ám, megint azt mondom: nem ez a lényeg most. Hanem az az állhatatosság, amely újra és újra levélírásra ösztökéli a miniszterelnököt. Ki tudja hányadik bőrt húzza le ugyanarról a témáról: óriásplakát, újsághirdetés, televíziós reklám, aztán levél a választóknak, és ez így megy, körkörösen, állandó ismétlésben. Ha végigmegyünk az országon, még a legkisebb faluban is belefuthatunk az éppen aktuális ellenségről, vagy üzenetről szóló kampány elemeibe; ha bekapcsoljuk a rádiónkat, onnan is ugyanazt hallhatjuk – pláne vidéken, ahol csak a kormányhű adókat lehet fogni - , aztán leülhetünk a televízió elé, és akkor sem tudjuk kikerülni az állami hirdetéseket, végül pedig a postaládánkban is landolnak Orbán Viktor üzenetei. Ha három választó van a lakásban, akkor három levél érkezik, ki nem maradhat senki.
Eddig egyébként különösebben nem zavart senkit a kommunikációnak ez a formája, a magyar társadalom tagjai simán elviselték, hogy megint az ő zsebükben turkált a hatalom. Miért is zavarna bárkit ez, hiszen közvetlenül nem érzi, hogy meg lenne rövidítve, annak a pénznek az elköltése úgy is a hatalmasokra tartozik. Egy kicsi zökkenő: a brüsszeli hatalmasoknál csak kiverte a biztosítékot, hogy Orbán őket most közvetlenül támadja. Igaz ezt eddig is megtette, csak nem olyan látványosan, és többnyire duplafenekű mondatok mögé bújtatva. Az pedig, hogy a magyar emberek jogaival, a politikai ellenzék szereplőivel mit művelt ez az adminisztráció, csak óvatos bírálatokat ért Brüsszelben. Az pedig meg végképp nem zavart senkit, hogy épp úgy, mint most, folyamatosan bennünket rövidített meg. A pénzünket és a fáradtságunkat nem kímélve.
Németh Péter (Népszava)
