Az installáció címe Itt és most (volt). Egy a falra kasírozott, hatalmas négyzethálós papír, rajta két, visszafelé járó falióra, előtte létra. Akinek kedve volt, az – akár a létrára cihászkodva - beírhatta a négyzetekbe a faliórákon látható számot, vagy szabadon satírozhatta a négyzeteket. A végén kiderült, hogy a satírozás révén az ifjú Orbán Viktor arca kezd kibontakozni, szemei helyén a két visszafelé járó falióra számlapjára pedig azt írták: "This too shall pass", "Ez is el fog múlni". Mindez a Ludwig 30 programsorozat részeként volt látható a születésnapját ünneplő budapesti kortársművészeti múzeumban.
A tárlat bezárt, az installációt leszedték, satírozott, akinek kedve volt, fanyaloghatott, tapsikolhatott tetszése szerint, aki arra járt. Ámde.
A Ludwig igazgatója, Fabényi Júlia behívatta Bencze Péter galériást, vele volt a mű alkotója, Brückner János is, aki „azt a szituációt próbálta színre vinni, hogy a mai magyar társadalomban van egy olyan tudat alatti kép, amiről nem beszélünk. De remekül sikerült illusztrálnia az öncenzúra működését is, vagyis azt, amikor
egyes intézmények vezetői eleve félnek az olyan műalkotásoktól, amik szerintük nem tetszhetnek a hatalomnak”. Fabényi erre állítólag azt válaszolta: tekintve, hogy a kormányfő arcképe milyen reakciókat vált ki az utca emberéből, nem való múzeumba.
Nem való, nem való, láttunk már olyat a művészetek göröngyös történetében, hogy egy múzeumgazda megrémült saját közönsége véleményétől, meg olyat is, aki dacolt vele. Olyat is, aki a hatalommal bánt muffba bújt kézzel, amikor egy Petőfi-verset cenzúrázott ki az ünnepi műsorból.
Morzsatörténet egy pékségben. Az élet mehetne is tovább. Mehetne, csak ne fészkelne ott az ördög a gerincünk felé vezető nyúltagyunkban: nem veszítettük-e el már végleg az eszünket? Itt és most.
Friss Róbert (Népszava)
