Horváth Gyula, a cikk szerzője
A Fővárosnak alig van olyan kerülete, ahol a toronydaruk ne jeleznék, hogy a városrészben valamilyen fejlesztés folyik. Hol stadiont, hol felhőkarcolót, de legtöbb helyen lakóházakat építenek Csepelen más mércével mér a Fidesz! Itt egyetlen egy toronydaru sem dolgozik.
Két helyen dolgozik viszont a bontó gép! Az egyik a régi Papír Gyár területén bontja e Gubacsi hídnál, ahol Csepel látképét évtizedek óta meghatározó hétszintes irodaépületet bontja. A másik pedig Csepel legfiatalabb iskolájának vasbeton szerkezetét tépi szét a Csikó sétányon. (Nehogy maradjon valami Csepel múltjából?) A csepeli „bontóbrigád” (fideszül csepeli DNS?) Németh Szilárd, Borbély Lénárd, Ábel Attila, és Morovik Attila annál nagyobb hangsúlyt fektet saját maguk fényezésére, blőd ötleteik harsogására. Permanens kampánnyal igyekeznek bemagyarázni a lakosságnak, hogy milyen sokat „fejlesztettek”.
Nincs olyan helye ennek a kerületnek, ahová nem állíttattak volna táblákat – Borbély (verejtékes?) képével. Bizonyára azt igazolva, hogy majd megszakadnak (nem az ivásban) Csepel szolgálatában Ezzel szemben nincs olyan perce a munkaidőnek, hogy az állampolgár Ábel Attilát ne találná lógni, a facebookon. Csak az ő fizetése havi másfél milkóba kerül Csepelnek! És hogy igazságtalanok ne legyünk, említsük meg a kétlépcsős (körkörös) védelmi rendszert a hivatalban. A polgármesteri „kabinetet”, a különböző szintű biztonsági szolgálatokat, vagy a
(fideszeseket„ne büntesd meg”című) közterület felügyeletet. Nagyon rettegők lehetnek ám ezek a fiúk! Ezért tolják a pénzt ezerrel, saját személyes védelmükre! /A lóvét meg szállítja sziszi nyakló nélkül (pofára)a „költségvetésből”./ Csak egy kérés fogalmazódott meg: saját utcáját, és a kis Duna partját hozzák rendbe. Takarítsák el a napközis tábort, meg a kádárista strandot, oszt jó napot!
Alig több mint egy éve Németh Szilárd országgyűlési választási kampányában hangzottak el, a tért ívelő elképzelések. Talán emlékeznek még; Weiss Manfréd terv volt a neve! Nem lett belőle semmi!
A kezdeti indulat, egy bezárt, és egy betervezett illemhely megvalósítását eredményezte mindössze! Németh Szilárd látványos bukását követve a tervekbe: „lelket lehelt bele a sátán alfele”! A fejlesztési elképzeléseikből nem nagyon maradt más, mint néhány kocsma, szobor, és számtalan játszótér, kerítés. Saját maguknak személyi használatra vett Skodáikon, és a Vagyonkezelő (fideszes alapszervezetben alkalmazottaknak vásárolt több mint félszáz gépkocsin kívül) más produktuma az évi 36 milliárdos költségvetési keretnek nem nagyon volt.
Kitalálta hát Borbély Lénárd: itt az ideje, hogy megkérdezze a népet, akarnak-e úgy „fejleszteni”, mint ő? (Csikó sétányi táblán akár ki megláthatja, hogy Léninek a gusztus felkeltésére a patkány jött kapóra.) Aki mást merészel mondani, mint amit a polgármester gondol, azt kamerával figyelteti, és kétéves letöltendő börtönnel fenyegeti a tóticás, ezüst kolloidos fődoki.
Fel kéne karolni azt a javaslatot, amit a piacon az egyik ember kitalált. „Változtassuk meg Csepel címerét! Legyen ezután két hidraulikus bontógép ívben meghajló csápjai végén, a hidraulikus szorítók szájában Németh Szilárd. A közepébe meg írják oda: REZSICSÖKKENTÉS!”
Horváth Gyula
Forrás: a szrző Facebook oldala
