Vezető hír volt mindenütt, hogy Tiborcz István beköszönt a leggazdagabb magyarok közé, és mindjárt a 32. helyre kvalifikálta magát a százas mezőnyben.

Pontosabban: ez mégsincs így. Tekintettel arra, hogy a miniszterelnök vejéről van szó, a kormánypárti sajtó meglehetős visszafogottsággal, leginkább sehogy sem foglalkozott az üggyel. Ügy, írom, miközben Tiborcz sikere csak annyiban lehetne ügy, hogy ily fiatalon, 33 évesen verekedte be magát a leggazdagabb magyarok közé. És ez igazán szép dolog lehetne; egy olyan országban élünk, ahol a tehetség már ifjú korban forint milliárdokban mutatkozik meg. Vagyis, mondhatnánk, felzárkóztunk a nyugati világhoz, ahol egyébként egyáltalán nem szégyen a gazdagság.

De hogy mégis ügyről beszélünk, az nem pusztán azért van, mert Orbán Viktor lányának a férjéről, unokáinak az apjáról van szó. Sőt:

elsősorban nem ezért, mert igyekszünk – és úgy látom, mások is – tiszteletben tartani a család szentségét, mi több, mélyen elítéljük azokat az orgánumokat, amelyek csak azért esnek neki valakinek, mert valamelyik felmenőjük kormányzati szerepben van, vagy volt. Az apák és fiúk vitája már lezajlott egyszer a kilencvenes évek elején. Akkor is úgy véltük, most is tartjuk magunkat ahhoz, hogy senkit nem lehet azért pellengérre állítani, mert a családjában valaki bűnöket követett el, vagy volt olyan, aki magas állami tisztséghez jutott.

Most is tartjuk magunkat ehhez az elvhez, Tiborcz István is megérdemli, hogy pusztán rokonsága okán ne legyen a nyilvánosság, néhány újságíró céltáblája. Ráadásul, mondta ki a napokban a Kúria, Tiborcz István bizonyos körülmények között – ez már saját fordítás – nem közszereplő, vagyis nem köteles mindenben és mindenkor a sajtó rendelkezésére állni. De vajon miért nem? Miért ne volna szabad megtudni, mi egy ilyen fiatalember sikereinek a titka? Hogyan tud ő úgy ingatlant fejleszteni – így szerepel a száz leggazdagabb magyar között -, mint senki más az ő korosztályában? Mi az az innováció, ami – a királyi család tagságán kívül – a legjobbak közé repítette? Miért ne tudhatnánk meg, hogy mi a receptje a gyors és ügyes előremenetelnek?

Meggyőződésem szerint Tiborcz Istvánnak is érdeke lenne, hogy az érdeklődést kielégítse, miáltal eloszlatna minden kétséget maga körül. Mert bizony amíg nem látjuk a fantasztikus teljesítmény – lássuk be: 35 milliárd tényleg fantasztikus – hátterét, addig ott motoszkál a gyanú: hátha van köze a gyors gazdagodásnak ahhoz, hogy túl közel van az állami pénzekhez. Hisz ne feledjük, Tiborcz például a botrányosnak nevezhető – bár csak az ellenzéki média szerint az – Elios ügy ellenére is szárnyalt, karrierje még azt sem sínylette meg, hogy nem az Unió fizette ki a gyanússá vált közvilágításokat. Hihettük: ennek az esetnek rá nézve is lesznek következményei. De nem lettek, sőt - mint látjuk - szép eredményekkel zárta az elmúlt esztendőt is.

Felesége egyszer azt nyilatkozta, hogy ők a saját lábukon állnak. Lám, így is van: szép nagy, 35 milliárdos az a láb.

Németh Péter (Népszava)