Az már általánosban úgy volt, hogy amikor az ember elkezdett fölényes mosollyal válogatottan pocskondiázó jelzőket szórni valamely vetélytársára, abból a többiek pontosan tudhatták, hogy
- piszok ideges,
- erősen be van tojva.
Tarlós István nagyon régen járt általánosba, mégis nehéz szabadulni ettől a játszótéri megfigyeléstől, amikor végigolvassuk az úgy fél nyomdai ívnyi nyílt levelét az ellenzéki előválasztás tárgyában, amelyet a Magyar Nemzet címlapsztoriként közölt le. Önkontroll nélküli hatalomvágy, presztízsügy, szamárság, bemászik a karmelitába, nem törvényes, svindli, nagyotmondás, listakészítés, népámítás, tülekedés, ismerethiány, felkészületlenség - ezeket a szavakat húztam alá az írás első kétharmadából.
A regnáló főpolgármester szerint egyébként az előválasztás
pimf dolog, nem érdekes, outsiderek unaloműzése. E higgadt bevezető után szerencsére rá is kanyarodik a konkrétumokra, és vitába száll a jelöltek néhány kiragadott mondatával, zárásképpen pedig önnön dicsőségét zengi.
Most képzeljük el, mi lenne, ha Tarlóst érdekelné ez az egész.
Egyébként meg azt gondolom, a főpolgármester nagyon is jól látja a helyzetet. Igaza van: "az egész dolog egy választásnak álcázott marketingtevékenység. Agitpropművelet, tömegmanipuláció". Az, drága Tarlós úr, mégpedig kimondva az, és nem kevesebb a célja, mint rávenni az embereket, hogy emeljék fel a fejüket, rázzák le magukról a reménytelenség érzését, amellyel ön és a főnökei (akiknek pártjába - olvassuk újfent - sosem lépett be, csak épp kiszolgálja őket vagy húsz éve) az erőszakosságuk révén fontak be mindnyájunkat.
És tekintve, hogy csaknem hetvenezren mentek el, hogy válasszanak az ellenzéki jelöltek közül, ez a tömegmanipuláció bizony fényesen működik. Október végéig pedig még van négy hónap.
N. Kósa Judit (Népszava)
