A politikus csecsemő még növeszti körmét és fogát, a kamasz hatalomragadozó, majd az engedékenyebb öreg már uralkodó. Az is lehet persze, hogy valaki a történet másik végéről közelít, és hajlottabb éveiben kezd fojtogatni, ez kicsit kellemetlen, sőt kényelmetlen...

Harminc éve halt meg Kádár János, az évfordulóról sok portál megemlékezett, de láthatóan nem tudtak mit kezdeni vele, a legtöbben a bot két végét emlegették, hogy aszongya Jani bácsi volt ő, vagy kegyetlen gyilkos. Ez a dilemmázás elég érdekes egy olyan országban, ahol a hosszú ideig hatalmon maradó politikusok nem csekély hányada mélázhatott volna el élete vége felé Karinthy Találkozás egy fiatalemberrelcímű írása fölött, de persze valójában nem méláztak el, az ő esetükben ugyanis a fiatalkori lélek  sem tiszta és hófehér. Sőt.

A novellát egy irodalomtörténész a megkettőződött tudat racionalisztikus leírásának nevezte, ami szép gondolat, és ha igaz, a magyar társadalom több mint felét jellemzi. A Medián tavalyi felmérése szerint a történelmi személyiségek listáján

Nagy Imre áll elöl, vele a magyarok nem problémáznak. Horthy ugyan még a negatív tartományban van, de 2005 óta 9%-kal nőtt a népszerűsége, úgy, hogy a fideszes szavazóknak csak az egyharmada kedveli, míg a baloldaliaknak az ötöde gondol rá elismerően.

Mármost Nagy Imre 60%-os elfogadottságát Kádár János 55%-a követi, ami, tekintve, hogy egyikük a másik gyilkosa, illetve a másik az egyikük áldozata, sajátosnak lenne mondható, ha a magyarok a megkettőződött, avagy más szemszögből nézve a megfeleződött, tehát meghasadt tudat birtoklását, megélését, időről időre történő újrafrissítését nem tartanák múlhatatlan szükségnek, exigenciának. Az exigencia szó ugyan a pillanat szülte korparancsot jelenti, de ez a pillanat nálunk örök.

A hazai tapasztalatok szerint a politikus előbb pusztít a hatalomért, majd azt megszerezve, és bebiztosítva lenyugszik, és Jani bácsi lesz belőle, vagy éppen Jóska, esetleg Miki bá. Visszaváltozások - időlegesek vagy tartósak - persze előfordulnak, de ezek csupán gazdagítják az illető személyiségét, és nem okoznak nagy meglepetést.

Mi úgy tudjuk, hogy ez a normális: a politikus csecsemő, aki növeszti körmét és fogát, a kamasz hatalomragadozó, majd az engedékenyebb öreg uralkodó. Az is lehet persze, hogy valaki a történet másik végéről közelít, és hajlottabb éveiben kezd fojtogatni, ez kicsit kellemetlen, sőt kényelmetlen, nem örülünk neki, dehát a kettőstudat működési elveinek megfelel.

Szénási Sándor (Klubrádió)