Aligha tévedünk nagyot, ha vélelmezzük: a miniszterelnök úr akkor látott a legközelebbről szakképzést, amikor a kedves lánya a saját lábán Svájcba távozott, hogy diplomával a zsebében még az ottani méregdrága egyetem turisztikai képesítését is megszerezze. Aminek csak abból a szempontból van jelentősége, hogy Orbán Viktor ennek ellenére kivételes konoksággal kényszeríti tanonciskolákba a nyolc általánost végzett magyar fiatalok tízezreit.

Annak ellenére teszi ezt, hogy a világ felvilágosult felében már jó ideje nem a

hadd hulljon a férgese-elv szerint szervezik meg a közoktatást. Ott nem az a cél, hogy akit segíteni kellene a felemelkedésben, azt valami minimális alaptudással elküldjük a már harminc éve is rossz hatékonysággal működő szakképzésbe, a végállomás úgyis a minden állami erővel preferált, multi-tulajdonú összeszerelő ipar. Ellenkezőleg, egy felelős kormányzat a hozott hátránnyal küszködőket minél tovább igyekszik bent tartani a rendszerben, felhozza őket arra a szintre, ahonnan majd tudnak a képességeiknek és vágyaiknak megfelelő szakmát választani.

Nehéz nem arra gondolni, hogy a baracklekvár-illatú júliusban bedobott új terv, az OKJ-s képzések megszüntetése és valamiféle - szerencsére már kidolgozás alatt álló - állami rendszerrel való helyettesítése nem ennek az elszántságnak az újabb megmutatkozása. Az erőszakos terelés és az iskola-átkeresztelősdi eddig nem hozta meg a vágyott eredményt, jön tehát a radikálisabb módszer, a menekülőutak lefalazása. Ugyanaz zajlik itt, mint az alternatív tanulási lehetőségek esetében. Persze csak adminisztratív intézkedés a magántanulói státusz  megszüntetése - hallottuk pár hete, de azért egy év múlva minden érintett diák jogviszonyát felülvizsgálják - ismeri el az illetékes államtitkár.

Mert itt szabadság van, és ők azt is megmondják, mit szabad.     

1. Kósa Judit (Népszava)