Van, akinek egészségügyi veszély és van, akinek hatalmas üzlet

A szemét mindig is nagy üzlet volt. Persze, ehhez előbb invesztálni kellett az üzletbe. Nem is kicsit: sokat. Aztán ha az busásan megtérült, lehetett aratni.

Ezt ismerte fel a jelenlegi hatalom is. Na de nem úgy, ahogy az az üzletembereknél szokás. Kellett nekik ez a piac, meglátták benne tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Csakhogy a Fidesz nem üzleti alapon gondolkodott, hanem hatalmi szóval akart piacot szerezni, na meg einstandolással. Pofára is estek. Hiába használták ki a lehetőséget úgymond személyre szabott jogalkotással, azzal csak azt érték el, hogy

olyan helyzetbe hozták a korábbi külföldi befektetőket, hogy elmeneküljenek az országból, gyakorlatilag itt hagyva csapot-papot. A multi (ebben a szektorban is) csak addig volt jó, amíg idehozta, befektette a pénzét. De mihelyst ennek fejében igényt tartott a haszonra, jó Fidesz uraimék azt mondták: coki! A szemét az magyar, akkor a haszna is az, ezért nem megy ki az országból. (Valójában, az ő markukból.)

Csakhogy mindebben volt egy kis bibi. Merthogy azt hitték, ha lenyúlják az aranytojást tojó tyúkot, akkor az majd nekik is futószalagon fogja tojni az aranytojásokat. Aztán rádöbbentek, hogy ebből még kindertojás sem lett. Ugyanis szakértelem, üzleti érzék, szakmaiság már nem volt a szeméthalmazban, azt bizony a kiutált magával vitte. És most itt áll a kormány egy egész működésképtelen szektorral, és hiába foganatosítják sorra az intézkedéseket, mint kiderült, a szemét nem tud olvasni. Sem jogszabályokat, sem a Magyar Közlönyt. Valahogy nem akar jönni az a fránya bevétel, ami az elhajtott osztrákoknak sikerült, állami mankó nélkül is. Számukra a szakértelem nem bolsevista trükk, mint nálunk.

Márpedig a pénznek is van egy nagyon rossz tulajdonsága: meg kell érte dolgozni. És nem egészen úgy, ahogy azt az Orbán-garnitúra elgondolta. Hiába adták ki a pénznek az ukázt, hogy szaporodj, azt bizony csak nem akart fialni. Ezért kelhetett nálunk új életre Murphy törvénye: ami nem működik, az magától nem is fog. Különösen, ha mi ezért teszünk is.

A szemétszállítás eddig az államkasszának csak a veszteséget hozta. Hiába invesztáltunk bele mi is, nem nyertünk, még hangszórót sem. A tojásból (akarom mondani: a szemétből) nem hogy nem lett aranyunk, de a megvett arany is záptojássá vált a kezünkben.

Sem a tojás, sem az arany, sem a szemét nem akar a NER szabályai szerint működni. Akárhogy akarják is erőltetni az illiberalizmus kényszerzubbonyát, nem megy rájuk. Valahogy a piacgazdaság jobban fekszik nekik.

Nálunk még a szemétből is baj lesz. Kitaláltuk az erőszakos államosítással egybekötött, ostoba rendszert, amit a kezdetektől támogatni kellett, hogy ne dőljön azonnal össze, de most kezd végleg összerogyni. Persze amikor szakszerű lépésekre lenne szükség, senki nem akarja, hogy pont az ő nyakába zúduljon az évek alatt felhalmozódott, elképesztő mennyiségű szemét.

Ferincz Jenő