"A párt lemond monopolhelyzetéről, állampárt szerepéről és a többpártrendszerű demokrácia részének tekinti magát." - Ezt a  kulcsmondatot olvashattuk a Népszabadság 30 évvel ezelőtti ünnepi számában, amely Történelmi utunk tanulságai címmel közreadta az MSZMP programnyilatkozatát, amely mai szemmel nézve is izgalmas olvasmány. Az idézett, összegző, korszakhatárt jelző mondat leírásához hatalmas nemzetközi és hazai politikai, gazdasági, társadalmi, szellemi változásokra volt szükség. A felgyorsult események azonban elhomályosították az összegző meghatározás jelentőségét. Gyűlések, tüntetések követték egymást. És - ötvenhat, ötvenhét időszakától valamint néhány helyi (köztük csepeli) akciótól most eltekintve - 40 év után jött az első sztrájk. A húsáremelés miatt...

Harminc évvel ezelőtt - remények és kétségek között – gyorsvonati sebességgel haladt Magyarország a rendszerváltás felé.  A sajtó, a rádió és a televízió – hatalmas ellentétben a mai körülményekkel – hű tükörképét adta a változásoknak. Hivatalosan még egypárt rendszer volt, de túl voltunk Nagy Imre és mártír társai újratemetésén, már több hónapja zászlót bontottak az 1948-49 óta működésük beszüntetésére kényszerített történelmi pártok és az újabb szerveződések mint az MDF, az SZDSZ vagy a Fidesz. Az emberek olyan régi-új fogalmak gyakorlati megtestesülését élték át mint a sztrájk, a tüntetés vagy a politikai vita. Most következő összeállításunkban a Népszabadság 1989. augusztus 20-ra készült ünnepi számát (19-én szombaton jelent meg) felhasználva, felvillantjuk, hogy milyen volt az élet azokban a méltán legendás 30 évvel ezelőtti napokban.

A többször módosult, de a lényegében változatlan fejléc alatt (Világ proletárjai egyesüljetek! Az MSZMP központi lapja) középen egy olyan cikk, amely ma elképzelhetetlen eseményről ad hírt így:

Figyelmeztető sztrájkok országszerte

A tudósításban többek között ezt írták:
A SZOT székházában tegnap délután nemzetközi sajtót tájékoztatót tartottak, amelyen részt vettek a tájékoztató előtt röviddel befejeződött kormány—SZOT találkozó részvevői is. Kósáné Kovács Magda, a szaktanács titkára azzal indokolta az országos figyelmeztető sztrájkot, hogy az augusztus 21-re és szeptember 4-re tervezett húskészítményáremelés az utolsó csepp volt abban a pohárban, amelyben a lakosság feszültsége halmozódott fel. A SZOT titkára egyben bejelentette, hogy a kormánnyal közösen felhívással fordulnak a húsipari vállalatokhoz: halasszák el a tervezett áremelést.
A jövő héten újabb SZOT— kormány találkozóra kerül sor, ahol áttekintik, milyen megoldási lehetőség kínálkozik a helyzet megoldására úgy, hogy a kormánynak ne kelljen visszatérnie a centrális utasítási és támogatási rendszerhez.
Vissi Ferenc, az Anyag- és Árhivatal elnöke megerősítette, hogy a kormány és a SZOT közös kéréssel fordul a húsipari vállalatokhoz az áremelések elhalasztásának ügyében, de leszögezte, hogy a mező-, illetve élelmiszer-gazdaság súlyos strukturális gondjait át kell, és át fogja tekinteni a kormány, mert hosszú távú megoldást kell keresni.
A vasasszakszervezet és a hozzá csatlakozó több más ágazati szakszervezet kezdeményezésére pénteken jó néhány üzemben tartottak figyelmeztető sztrájkokat a tervezett húsáremelések elleni tiltakozásul

Grósz Károly, az MSZMP főtitkára a XI. kerületi BHG-ban a párt kérdéseiről ezt mondta:

„A közelgő kongresszus nem cél, ha. nem eszköz annak érdekében, hogy az MSZMP rendezze sorait, megfogalmazza, hogy milyen párt is tulajdonképpen, és felkészüljön a választásokra. Ez utóbbiakról szólva úgy fogalmazott: a párton belül még sokan nem ismerték fel, hogy reális veszély a hatalomvesztés. ami egyebek között azt is maga után vonja, hogy az MSZMP-nek a véleménye háttérbe szorulhat az ország sorsát eldöntő vitákban. Elmondta továbbá, hogy a párt vállait húzó két nagy teherrel — múltunkkal és jelen gazdasági helyzetünkkel — is képesnek kell lennie arra, hogy mértékadó politikai erőként maradjon a politikai porondon.”

E közben Lengyelországban a Szolidaritás politikusa készülődött kormányalakításra. Prágában demonstrációk veszélyeire figyelmeztettek az ottani kommunista párvezetők, Afganisztán fővárosában, Kabulban a felkelők részéről a hegyekből rakétatámadás érte a szovjet szövetségesek bázisait és a lakosságot is. Csehszlovákiából jegyzék érkezett a tervezett nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban az építkezés leállítása miatt. Korabeli szóhasználattal: erőszakos határátlépési kísérletekről szólt egyre több hír Hegyeshalomból, illetve a nyugati határról. Bonn és Berlin között lázas tárgyalások folytak a menekültprobléma megoldásáról (A szerkesztő itt közbeszól: a menekült ekkoriban nem a "migránsokat", hanem a hazánkon át Nyugatra távozott NDK-állampolgárokat jelentette. Íme a sorsfordító, történelmi pillanat eredetiben. Itt és így kezdődött a berlini fal lebontása

A lap megjelenésével együtt volt Sopron mellett a berlini fal ledöntését felgyorsító páneurópai piknik az NDK állampolgárok ausztriai távozásával...) Berecz János egy osztrák lapnak nyilatkozva kifejtette: az MSZMP szétszakadása most hatalmi vákuumhoz vezetne…

Ilyen körülmények között köszöntötte a Népszabadság augusztus 20-át. A 3. oldalas vezércikk címe: Hagyományink egysége. Ebben egy publicisztikai fordulatnak köszönhetően még felsejlik Petőfi barguzini feltámadásának – akkoriban sokakat foglalkoztató - abszurd legendája is, hogy a költő tettei megerősítsék a fő gondolatot. „Aztán a történelem túllépett a tradicionális monarchiákon ... A republikánus eszmék — Petőfi várakozásaival maradéktalan összhangban — nálunk is végképp elveszítették idegenségüket, s ép ésszel ma már aligha tartaná bárki külföldi bérencnek azt, aki a köztársasági elvek elkötelezettjeként lép a nyilvánosság elé.” – A továbbiakban a békés átmenetre, a megőrizve reformálni elv megvalósítására buzdítja olvasóit a publicista. Végül Ady Endre lesz a legfőbb adu: „Nem bírom már harcom vitézül, / Megtelek Isten-szerelemmel: / Szeret kibékülni az ember, / Mikor halni készül.” S megjelenik verseiben az az ember is, aki „frigy-ládát” küld a „dübörgő ezreknek”. Így lehet teljes ez a líra. Így sajátosan magyar és emberi.”

Az élet már e fentiekben idézett publicisztika megjelenésekor átlépett az egyrészt-másrészt korszakán. A Népszabadság további cikkeiből ugyanis a kor valósága köszönt rá az olvasóra.

Munkásgyűlés a Péti Nitrogén Műveknél, ahol a gyár termelés melletti felszámolásáról van szó, és megjelenik a munkanélküliség réme (amiből alig egy év múlva már drámai valóság lett)….

És újra a sztrájkok a húsáremelés ellen…Ezek mellett figyelemre méltó cikket közöl a Népszabadság a Szent Jobbról és annak őrzőjéről, Hruscsov fiáról, a 60 évig eltitkolt Trockij-cikkről, és arról, hogy az SZDSZ levelet írt Mihail Gorbacsovnak.

A Népszabadság szokásos vasárnapi-ünnepi melléklete hű tükörképét adta 1989 óriási szellemi pezsgésének. Tisztító vitára számítunk című intejujában Ormos Mária történész adta meg az alaphangot. a jogállamiságról egy teljes oldalon többek között dr. Kilényi Géza, dr. Kukorelli István és dr. Ruttner György fejtette ki véleményét a később tragikus balesetben elhunyt Seregi Lászlónak.

Végül, de nem utolsósorban álljon itt Árkus József évtizedeken át megjelenő szombati publicisztikájának néhány aznapi sora. A régóta elhunyt újságíró, lapszerkesztő a magyar honvédség csehszlovákiai bevonulásáról, a szovjet vezetésű testvéri segítségről írt a tőle megszokott sajátos ironikus hangon Kimaradtam című publicisztikájában. Írása végén kiválóan érzékelteti a ma már elfeledett félelmeket és az utólagos történelmi magyarázatokat, amikor ezt mondja 1989 augusztusában, 21 évvel a drámai megszállás után, a rendszerváltás felgyorsult folyamatában:

„Nem erről jut eszembe, de mostmár előszeretettel ijesztgetnek bennünket azzal, hogy kaphatunk még mi is újabb testvéri segítséget. Hogy bevonulhatnak hozzánk is, csak az a kérdés, hogy ki fog megérkezni a csapatok élén fehér tankkal.
Az MSZMP vezetése egyébként elhatárolta magát 'az 1968-as bevonulástól - 1969-ben. Próbáltam volna ugyanezt nyilvánosan hangoztatni huszonegy évvel ezelőtt.
Még az is lehet, hogy egyénileg bevonulhattam volna valahova.”

A rendszerváltás vonult be hozzánk, ami ma már történelem, de - még(?) - nem tudja békévé oldani az emlékezés…

anzágo