Itt tartunk. A hatalom megtartásáért mindent megenged(het) magának a kormányzópárt és annak médiája. A Donáth-családdal akart a Fidesz példát statuálni, de olyat, amelynél nem a példa, hanem a statuálás a lényeg
Tulajdonképpen teljesen indokolatlan, hogy egyfajta kitüntetett napként tekintsünk a most elmúlt szombatra, úgy is mint az önkormányzati választások hivatalos kampányának kezdetére, mivel egyrészt ezt a törvényt gyakorlatilag alig-alig tartják be, másrészt politikai életünk majd’ minden napja kampányidőszaknak tekinthető.
A pártok persze eljátsszák nekünk, hogy mennyire tisztelik a paragrafusokat, és csak tegnap indították útnak ötven napos hadjáratukat, de mi azért tudjuk, hogy ez csak színjáték.
A választási bizottságok meg a bíróságok sem veszik komolyan, születik ugyan olykor egy-egy feljelentés, de ezekből általában nem lesz semmi. Minek is legyen, ha egyszer egy olyan országban élünk, ahol a törvények egy részét maguk az alkotói sem tartják be, és ahol a hatalom már jó ideje úgy játszik az előírásokkal, ahogy akar.
Nem véletlen, hogy sokan tartottak attól, a Fidesz még az utolsó pillanatban is él majd a kétharmados többségével, és annak megfelelően alakítja az október 13-i szavazás jogszabályait, amit a pillanatnyi politikai hangulat diktál, ami leginkább garantálja számukra győzelmet. Úgy tűnik, hogy ezúttal megelégszik a kormánypárt a hagyományos eszközökkel; ezek sincsenek híján törvénysértéseknek. Ezek a hagyományos eszközök is hoznak újat, hogy mást ne mondjak, fontos elemmé vált a zaklatás vádja; a metoo idején ez tűnik az egyik legerősebb fegyvernek. Nehéz ellene védekezni, szinte bizonyíthatatlan, a jogi elégtétel pedig lassú, és nem is elég hatékony. Pont ebben határozható meg a lényege, voltaképpen a gyors lejáratásnak ez ma a leghatékonyabb eszköze. Láthattuk: még messze jártunk a hivatalos kampánykezdettől, máris bedobta a kormánymédia ezt a fegyvert.
És ma még fogalmunk sincs, mi mindent fog bevetni. Arról azonban pontos képünk lehet, hogy elkövetkezendő ötven napban a hatalom felvonultatja a maga nehéztüzérségét; nem véletlen, hogy elterjedt: Orbán Viktor elégedetlen a KESMA vezérkarával, ennek megfelelően a legénységével is. A fenyegetettség már önmagában elegendő ahhoz, hogy az Alapítványban felsorakozó majd ötszáz média munkatársi csapata tudja, jobban össze kell kapnia magát, igyekeznie kell, hogy kiszolgálja a kormányzati ízlést.
Az állami médiáról nem kell külön gondoskodni; ott már olyan emberek kezében van az irányítás, akik jól tudják, hogy mindent a hatalomnak, és semmit az ellenzéknek. Ráadásul ez még külön pénzbe sem kerül; amit ezek az orgánumok el fognak követni a Fidesz győzelméért, senki nem fogja forintosítani, mint ahogy a médiahatóság sem fogja felemelni a szavát az égbekiáltó egyenlőtlenségek miatt. Nincsenek, nem lesznek egyenlő pályák, ezért esélyek sem, mégis: az ellenzéknek hegynek felfelé is a győzelemre kell törekednie. És erre most, bármily borzalmakkal fogunk is találkozni az elkövetkezendő ötven napban, Budapesten és néhány nagyvárosban meg is van az esély.
Ha ez is elúszik most, marad minden a régiben. A törvényes törvénytelenségek világa.
Németh Péter (Népszava)
