A személyi kultuszt idéző, csicsás propaganda kiadvány helyett mi a főszereplő, Borbély Lénárd, újrázásra aspiráló csepeli fideszes polgármester igéző tekintetét mutatjuk be önöknek. Ha jól figyelnek, akkor ebből az elmúlt öt év ugyanúgy kiolvasható mint az áhított következő öt esztendő

Éppen itt  az ideje, hogy Csepel lakói kezükbe vehessék ügyeik intézését és a kerületet ne a magukat felkentnek érző felsőbbrendűek vezessék, hanem  azok, akik itt élnek, itt dolgoznak és itt laknak. Ezt értem én a „Folytassuk közösen” szlogen alatt. 

Nem rég került a kezembe egy boríték a csepeli polgármesteri hivatal címerével. A belsejében egy nagyon puccos kis kiadvány. A kép, amelyik az embernek elsőre a szeme elé kerül, a skolasztikus propaganda minden elemét tartalmazza. Van rajta kiskutya, karon ülő, és több kisgyerek, család, feleség! Mellette a felirat, „folytassuk közösen!” Mint minden embernek aki a képre tekint, - engem is jóleső érzés öntött el, Egyetértettem a felkiáltással: folytassák csak közösen! Ki az a hülye, aki egy ilyen idilli kép láttán mást képzelne, vagy érezne? Kissé később, azonban, amikor kezdtem elgondolkodni a kezemben lévő kiadványon, felmerült bennem a kérdés: jó, jó, csak folytassák közösen, de mi közöm nekem ehhez?

A családi élet magánügy a politika pedig közügy! Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy

a kiadványt Borbély Lénárd, nem a családja dolgaira értette, hanem politikai pályafutására! Ekkor már lelohadt a  mosoly az arcomról, és azon tűnődtem, elmehet-e odáig egy felelős közszereplő a kampánnyal, hogy a családját is bevonja a politikai küzdelembe? Ezzel őket is kitéve a címlapra, és a politikai küzdelemre.

Helytelennek tartom, ha ilyen mértékben rendeli alá a közszereplő családját, a magánéletét a közszereplésnek? (Pedig BL egyszer már megtette, amikor az édesapja temetéséből csinált sajtóügyet) Úgy látszik, hogy Borbély nem fogta fel, hogy egy ilyen propagandával saját családját tálcán ajánlja fel a bírálóinak. És ilyenkor csak kizárólag az ellenfél jóindulatán és emberségén múlik, hogy mennyire élnek vagy nem élnek, a felkínált lehetőséggel. Ha annyira élnek, mint amennyire a Fidesz (Ábel-Vida) él az ellenfelek megsemmisítésének lehetőségével, akkor bizony rossz érzéseik lehetnek. /Magánvéleményem szerint nem kéne élni ezzel a felkínált lehetőséggel/

A belső oldalra fordítva, egy képmontázst láthatunk túlnyomórészt szórakoztató, és ideológiai eseményekről. Mintha régi vicces barátom egykori mondása lépett volna a valóság színterére! „Szavazzatok rám!" – mondta. "Nem biztos, hogy sikeres ciklusunk lesz, de, hogy vidám, az biztos!” 

A kiadványban megbocsátható magabiztosságot a valótlanságok állítása váltja fel. Azt sugallja, mintha Csepel fennállása óta történő fejlődése, csak a mostani kurzusnak, és a 38 éves polgármesternek lenne köszönhető! Ez szemenszedett hazugság! Sőt a nép hülyének nézése! Biztos jövőről beszélni pedig akkor, amikor Csepel lakosságának fogyása felgyorsult, arcátlanság (magyarán: "pofátlanság")! A népesség csökkenés egzakt válasz a vezetési hibák következményeire, aminek elhallgatása arcátlansággal („pofátlansággal”) ér fel. Biztonságról hadovázni abban a kerületben, ahol regnálásuk óta mérgezések, halálos balesetek, élve temettettek, kiraboltak, biztonsági őrök által megvertek szerepelnek a sajtóban, már több mint pofátlanság. Ez bűn! 

Világos célokat említ a díszes brosúra akkor, amikor a kerület nagy részét kitevő volt ipartelepekről, az ottani termelő tevékenységről halvány elképzelése sincs. Úgy tesz mintha a CsM-ben lévő „munkásszállónak” keresztelt nyomortanyák, és a hárosi körzetben víz, villany nélküli bádogtanyák nem is lennének. Mintha nem is tudna létezésükről, gondjaikról! Ahol a gyerekeknek nem a „kalózhajós, sárkányos, KRESZ-parkos, váras” (darabonként félmilliárdos) játszótér kell (ahova be se mehetnek), hanem egy falat kenyér, meg egy pohár tiszta víz.

A gyártelepeken vállalkozó, ott munkát találó, és alkotó emberekkel az elmúlt tíz évben egyszer sem állt szóba a polgármester! Nem csak velük, hanem a bírálóik, ügyes bajos dolgaik felvetői sem kapnak időpontot beszélgetésre, választ a kérdéseikre. A közmeghallgatásokat is megcsúfolta, az öntömjénezés eszközévé silányította. Az ellenzéki képviselők felvetéseit, bírálatait pedig nem érvekkel a testületi üléseken, hanem közpénzből fizetett ügyvédek hadaival a bíróságon folytatja.
Hát! Ne folytassa!

HORVÁTH GYULA

Forrás: a szerző Facebook oldala