Vulkánkitörés valahol Európában...
A közforgalmi repülés a maga sajátos feladatát korábban elképzelhetetlen precizitással látja el, evvel együtt, ha mégis hibák csúsznak a rendszerbe, annak az oka vagy kiderül, vagy nem. A politikának önmagán túlmutató értelme régóta nincs, hovatovább immanens logikája sincs, ennek ellenére halálkomolyan teszünk föl vele kapcsolatban különféle kérdéseket, sőt ezekre válaszolni is akarunk. Nem értjük, mért nem sikerül.
Hol rontottuk el a rendszerváltást, ezt szeretnénk pontosan felderíteni, persze mindhiába. Mindenhol, ahol csak módunkban állt, bár nyilván nem szándékosan.
A rendszerváltás, hogy egy továbbfejlesztett politikaelméleti terminussal éljünk,
elkúratkozott.
Volt egy nem várt módon előálló, reményteli pillanat, amelyből az épp arra járó politikai aktorok a legjobbakat igyekeztek kihozni, idővel mégis elrohadt és megbüdösödött az egész. Van ilyen. Az élet más területein viszont létezhet ennek a fordítottja is.
Az alábbi példa elég közismert, de hátha valaki mégse találkozott vele.
A British Airways London és Auckland között közlekedő 9-es járata 1982. június 24-én vulkáni hamufelhőbe került. A hamut a hajtóművek beszívták, és ez nem tett jót nekik, egymás után mind a négy leállt. Vagyis a böhöm nagy B–747 a továbbiakban vitorlázó repülőgépként csalinkázott Jáva hegyei között, noha nem éppen erre konstruálták. Később sikerült a hajtóműveket újraindítani, csakhogy a hajózószemélyzet nem látott ki a gépből, mert a vulkáni hamu a szélvédőt átlátszatlanra karcolászta. A gép leszállófényei nem világítottak. Műszeres megközelítést kértek, de a rendszer földi egysége üzemképtelen volt. Minden ellenük fordult, mégis győztek. A csúcs Eric Moody parancsnok megszólalása, amelyet azóta is a tárgyszerű és sallangmentes kommunikáció felülmúlhatatlan példájaként emleget a világ.
Jó estét, hölgyeim és uraim, a kapitány beszél. Van egy apró problémánk. Mind a négy hajtóművünk leállt. Igyekszünk őket újraindítani. Remélem, nem szomorodtak el túlságosan.
Amennyire tudható, a fedélzeten nem tört ki semmifajta pánik, az utasok a helyükön maradtak, és óvatos derűlátással tekintettek a jövőbe. Alighanem úgy találták, hogy a kapitányuk higgadt, céltudatos, szavahihető ember, nem beszél mellé, nem ködösít, nem hazudozik.
Leteszi a gépet, ahogyan azt kell.
Igazuk lett.
VÁNCSA ISTVÁN
Forrás: 24.hu, es.hu
