"Az, hogy Orbán nem vette észre időben a társadalom hangulatváltozását, a növekvő undort a kleptokráciával szemben, több ezer középszintű kádernek és a hozzájuk kötődő családi-baráti hálónak került sokba."

Az Orbán rendszernek különösen sok dolga lesz az idén, a legfontosabb azonban nem az ellenfelek legyengítése és tönkretétele, a szemmel már alig látható autonómiák letörése, a propaganda gépezet újjáépítése, a fontosabb társadalmi csoportok jóltartása lesz. Az már kevés, hogy a rezsim erőt mutat, az erő tartósságába vetett hitet kellene visszaadni a meghökkent Fidesz-híveknek és a megbotránkozott orbánista elitnek az önkormányzati választások után.

Az, hogy Orbán nem vette észre időben a társadalom hangulatváltozását, a növekvő undort a kleptokráciával szemben, az több ezer

középszintű kádernek és a hozzájuk kötődő családi-baráti hálónak került sokba, és keltett bizalmatlanságot a vezér megdönthetetlen hatalmát illetően. Semmi sem fáj annyira, mint a személyes veszteség, a polgármesteri karosszék baráti ölelésének a hiánya, a tender, amit már nem lehet kiírni a Józsinak, a gyerekek zsíros állásainak a megszűnése, a család vagyoni helyzetének, pontosabban annak varázslatos és szakadatlan javulásának elmaradása. Ha erről az oldalról közelítünk a Borkai-ügyhöz például, a legkeményebb szíveket is elkerülhetetlenül eltölti a szánalom az emberi szenvedés e csúcsrajáratása fölött.

Ezt a keserűséghalmazt kell sok-sok ezerrel beszoroznunk, és akkor megértjük, mi játszódhat le azokban a polgártársainkban, akik minden tétjüket arra tették, hogy az Orbán-rendszer szolgálatán kívül nincsen élet, nincs jövő, pénz, karrier, van viszont az öröklétre berendezett hatalom, és van a hatalom védte bensőség, ami némi korlátokkal ugyan jár, de azért azt jelenti, hogy úgy lehet lopni, hazudni, keresztényt játszani és szabadon elhülyülni a saját, egyre zavarosabb szövegeinktől, amennyire ember tolvaj és hülye lehet.

Megdöbbentő, hogy ez nincs egészen így.

Meggondolkoztatható, hogy az eddig valóban győzhetetlen és megállíthatatlan vezért is legyőzheti és megtorpanásra késztetheti az a közvélemény, amely eddig kiváló alanynak tűnt az egyre laposabb, önismétlő, és egyre ostobább szövegek befogadására. Az imperialista Soros, a dicső Szovjetunió Putyinnal az élén, pártunk és kormányunk tettrekész bölcsessége, a belső aknamunka galádjai, akiket népünk megvetése, a fényes jövő, amit a fényes jelen vetít előre, stb.

Ilyeneket mondani már nagyon gáz, de Trianon évfordulójának bevetése előtt még nem világos, hogy az újjászervezett propaganda gépezet mit fog nyomni ehelyett. A demagógia hímpora, hogy költőiek legyünk, elszállóban van.

A vesztes pártembereknek meg gyorsan állást kell találni. Hogy mennyire lehet bízni is bennük ezután, az még az ő titkuk.

Szénási Sándor (Klubrádió)