Az országos megütközést kiváltó csepeli Wass Albert szoboravatás egyik főszereplőjének jelentkezett Tarlós István egykori budapesti képviselő, óbudai polgármester, volt budapesti főpolgármester. - Így kezdi publicisztikáját Horváth Gyula, csepeli ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő, aki a továbbiakban azt elemzi, hogy a sokat megélt politikus honnan és miért jutott el oda, hogy ezt a dicstelen szerepet vállalja:
A Fidesz tavaly októberi választási veresége után sokakban él a kíváncsiság, vajon miért is vonta meg bizalmát a pesti nép a két ciklusoson keresztül főpolgármesterként fungáló Tarlós Istvántól? Maga az érintett is, és sokan mások azzal magyarázzák bukását, hogy
neki kellett elvinni a Borkai keltette politikai cunami következményeit Budapesten. Bizonyára lehet ebben is valami! Magam azonban úgy vélem, hogy sokkal bonyolultabb, összetettebb dolog játszott szerepet abban, hogy Tarlóst egy választási vereségbe kergette az őt „támogató” Fidesz.
Tarlós István műszaki végzettségű városvezető volt. Mérnökként reális szemlélettel rendelkezett. Ebből adódóan jó, és biztos kezű vezetője volt Óbudának, és reményteli főpolgármestere lett Budapestnek. Azért tudott tekintélyt szerezni fővárosi képviselőként, mert kifinomult realitásérzékkel rendelkezett. A problémák feltárásában őszinte, a megoldás keresésében körültekintő, és a döntés végrehajtásában határozott volt. A műszaki életből magával hozott üzemszerű működési séma alkalmazása jó döntések meghozatalára segítették.
Főpolgármesteri tisztsége arra bizonyíték, hogy vannak emberek, akik addig fejlődnek, mennek előre, amíg abba a beosztásba nem érnek, amelyik elvárásainak képtelenek megfelelni. Ezt a mértéket, a városvezető a budapesti főpolgármesterséggel érte el. Nem azért, mert ez a beosztás minőségében más lett volna, mint a kerületi polgármesterség, hanem azért, mert ennek a beosztásnak sokkal nagyobbak a politikai megfeleléssel kapcsolatos igényei.
A főpolgármester óriási politikai függésben volt a miniszterelnöktől, a kormányzó párt elnökétől, és a közgyűlési többséget adó párt frakciójától. Tarlósra a rendszerváltás óta nem tapasztalható nyomás nehezedett ezektől az emberektől! Akkora kompromisszumkészséget, megalkuvást, és önfeladást igényelt az ennek való megfelelés, ami válaszút elé állította: az egyéniségét, és sikeres módszereit tartja meg, vagy a fideszes főnökök bizalmát. Mivel szeretett volna a városnak is, és a főnökeinek is megfelelni, köztes megoldásokat keresett. Talán e küzdelemben észre se vette, hogy a rákényszerített „kompromisszumok” felőrölték, megsemmisítették korábbi értékrendjét.
Meggyőződése ellenére, belement abba, hogy Budapest anyagi lehetőségeit a Demszky éra felére csökkentse Orbán. Hagyta, hogy elvegyék tőle a jövőt jelentő oktatást, és a jelent alkotó egészségügyet. Látszott vergődése, amikor saját frakciója zsarolásával szembeni tartózkodásokkal jelezte egyet nem értését, kényszerítettségét. Tarlós őrlődött, mert állandó megalkuvásra kényszerítette őt a Fidesz! Frusztrációját, belső vívódását, megnyilvánulási durvaságával, gesztusai otrombaságával mutatta ki. Az októberi vereség megmutatta a benne dúló feszültséget a teljes önfeladását. És nem elég, hogy volt barátai megverették, továbbra sem engedik ki őt a szorításból! A rendszerváltás alapító liberális demokratájából kreált egykori főpolgármestert - a megfelelési kényszer, és a zsarolási akciók hatására - egy fasisztoid elemeket felvállaló szolgává silányították.
A realitások alapján működő fegyelmezett műszaki szemléletéből mára csak a fegyelem maradt meg! A fegyelem, ami pártfegyelembe, és tekintélytiszteletbe csontosodott! Régi munkatársait, kollégáit nem ismeri, csak az új urak vannak látókörében. Így deformálták el, tettek tönkre, egy jobb sorsra érdemes tehetségesnek induló embert életét a rosszul választott „barátai”. Ez juttatta oda, hogy főszerepet vállalt abban a szégyenteljes fellépésben, ami keretet adott Radnóti Miklós mártír magyar költő emlékének meggyalázására Csepelen.
HORVÁTH GYULA
Forrás: Facebook
