Akik akkor túlélték: magyar, német és olasz hadifoglyok a Don-kanyarnál 1943 januárjában

Horthy katonája címmel írt cikket tegnap, a doni katasztrófa, a 2. Magyar Hadsereg pusztulásának 77. évfordulóján Horváth Gyula. A felkavaró, megdöbbentő publicisztikát változtatás nélkül közöljük:

Vidéken egy panzió által szervezett disznóvágáson különleges élményt jelent. Most is, - úgy, mint az ilyen eseményeken lenni szokott, amikorra a korlátlan étel, és italfogyasztás már elérte célját – akad olyan, aki produkálja magát. Most egy húszas évei közepén járó fiatalember ugrott oda a cigányhoz, és a fülébe ordította nótáját!

„Horthy Miklós katonája vagyok!...” Húzzátok!

A prímás, fagyos tekintettel húzta! A bőgősnek, és főleg a cimbalmosnak viszont, igen nehezére esett a hangszerét a nótához igazítani. Vágták a pofákat, csavargatták a fejüket! Pedig tudták, hogy ez a kuncsaft többet dug majd a prímás zsebébe, mint a máshol dukáló ezres. A testbeszédükön az látszott, hogy őseik fájdalma ül a lelkükre!

Az „úri közönség” hallgatott! Úgy tett, mintha

nem érzékelné a provokációt. A levegőben egy pillanat alatt a derűt, a mérhetetlen feszültség váltotta fel. A prímás elhúzta a nótát, bezsebelte a lóvét, és - szokásától eltérően - már fordult is el alkalmi partnerétől, nehogy még egyszer szégyenbe hozhassa. A félrészeg trubadúr, pedig diadalittasan vonult vissza a rá nem túl büszke társai közé. Ezek, zavartan röhögcséltek ugyan, de piszkosul röstellték a dolgot. Jobban szerették volna, ha ez a túlméretezett polgárpukkasztó dalnok nem ül melléjük, hanem kimegy a helyiségből!

Nekem, édesapám jutott eszembe, aki nem a kocsmában, hanem valóban „Horthy Miklós katonája volt”! Nem önszántából, SAS parancsra! Behívták, és a frontra küldték. De még mielőtt oda került volna kiképezték. Horthy hadseregében a kiképzés a megtestesült megaláztatás volt. Horthy Miklós tisztjei és (jutasi) őrmesterei hírhedtek voltak durvaságukról, szadista hajlamaikról. „Horthy Miklós katonájának” egy tiszt, egy altiszt, bármikor lehúzhatott, egy akkora pofont, hogy a foga esett ki. Nem csak a laktanyában, az utcán, vonaton, szülője, barátnője előtt is! Kiképzés gyanánt kínozhatta, gyötörhette, ha úri kedve úgy hozta rugdoshatta, az eszméletlenségig hajthatta alárendeltjeit. A botütés, vesszőfutás és más „nyalánkságok” embertelen fenyítés eszközei voltak. Megnyomorították, szellemileg összetörték. „Horthy Miklós katonáját”, hogy a parancsnokaitól jobban féljen, mint a haláltól.

A megfélemlítés érdekében bármikor kiköttethették a sorkatonát! Ennek az eseménynek, az egész állomány előtti megaláztatásnak, rendje volt „Horthy Miklós katonáinál”! A fenyítettet először összeverték, majd amikor már járni is alig tudott félmeztelenre vetkőztették. Kezeit a háta mögött összekötötték, majd egy hosszú kötélhez erősítették. Ezt egy akasztófa ácsolat kapóján, vagy egy erős fa ágán átvetetek. A kötéllel felhúzták „Horthy Miklós katonáját”, úgy hogy a lába ujja tíz centire legyen a föld felett. Addig lógatták így, míg fájdalmai miatt el nem ájult! Utána egy vödör vízzel arcon öntötték, majd amikor eszméletre tért újra felhúzták.

Úgy tudom ezt a szabályzat kétszer engedte megtenni „Horthy Miklós katonájával. Ezek után nem csoda, hogy az ellenség géppuskatüzébe, hadifogságba, vagy a fagyhalálba menekült, mint Horthy tisztjeinek védelmébe! A háború alatt egyre durvuló katonai retorika eljutott a „nyilvános felkoncolás” kifejezés mindennapos fenyegetéséig. Horthy Miklós katonájának semmi becsülete nem volt a tisztek előtt. Jány Gusztáv hadparancsa a világ katonai irodalmában is a parancsnok embertelenségét, és párját ritkító gyalázatát tükrözte.

Nem hiszem, hogy 2019-ben ép ésszel ez a húszas éveiben lévő, a katonaságot csak hírből ismerő szájhős erre vágyna. Azt sem hiszem, hogy a kínzást, a megaláztatást a nélkülözést kibírná, és az erőszakos halált (felkoncolást) bevállalná. Azt azonban elképzelem, hogy felbujtói az igazság osztó, a másikat meggyalázó (rendteremtő különítményes) szerepét osztották rá. Az ifjút valójában egyáltalán nem Horthy katonájának sorsával, sokkal inkább kegyetlen tiszti rangjával bíztatták. A nóta sem a szórakozás, hanem a megfélemlítés okán került az ajkára. Arra figyelmeztetve, hogy (mint Horthy tiszti különítményei) önbíráskodhatna bárkivel. Lehet, hogy a cigányt is - a közönség többi tagjával együtt - legszívesebben felrúgta volna! Most még csak arra volt mersze, hogy énekeljen. De ne tudjuk meg mire lenne képes, ha hagyjuk!

HORVÁTH GYULA

Forrás: Facebook