1.) A KEZDETEK ÉS AZ ELŐZMÉNYEK
Március 14-én lesz 100 éves a Csepeli Munkásotthon. Készülve az ország-, világszerte ismert, elismert, megbecsült, többszörösen kitüntetett intézmény centenáriumi ünnepségére, arra vállalkoztunk, hogy az ünnepség időpontjáig megjelenő írásokban megpróbáljuk feleleveníteni a küzdelmes, de mégis nagyszerű, ma is élő kulturális értékeket és hagyományokat teremtő évszázad néhány, általunk fontosnak tartott történését, az intézmény létrejöttének kezdeteitől, a kezdetek körülményeitől napjainkig.
Még 1903-ban kezdődött. Akkor alakultak meg a csepeli munkások helyi szervezetei, amelyek éveken át a helyi Niederkirchner-, Molnár-, Pickerman-féle vendéglőkben élték szervezeti életüket. Öt évvel később azonban felmerült egy munkásotthon építésének terve. Vásároltak is egy telket a munkások, kiskereskedők, ÁFOSZ tagok,stb., által összeadott pénzből. Három év kellett azonban a Munkásotthon Szövetkezet megalakulásához.
A szövetkezet alakuló ülésén elsősorban Népszava előfizetők és szocdem párttagok vettek részt. Ekkor kezdődött az évekig tartó gyűjtés, amelyet az első világháború kitörése is megnehezített, sőt egy időre meg is szakított. A munkások művelődési igényeinek erősödése azonban segített. A Munkás Műkedvelők Szövetsége 1915-ben a Zsilip-erdőben nagyszabású erdei ünnepséget szervezett, ahol a sok ezer munkás mellett megjelentek a kulturális csoportok tagjai, a helyi szakszervezetek, Dunaharaszti, Erzsébetfalva, Kispest, Soroksár és Újpest szociáldemokrata pártszervezeteinek képviselői is.
Folytatódott a gyűjtés – a Csepeli SZDP például évente 600 koronát
ajánlott fel az építkezésre. Segített a Weiss Manfréd gyár vezetősége is, amely 1915-től a munkások béréből 2 százalékot vont le, egy, a hadiözvegyek és árváik megsegítésére létrehozott alap számára. Ebből igényelhetett a Munkásotthon Szövetkezet vezetősége is nagyobb összeget. Ebből és a munkások összegyűjtött pénzéből vásárolták meg „az Árpád utca és a József utca sarkán lévő földszintes nagy épületet, a volt Saufner-féle vendéglőt – Munkásotthonnak”, amit szinte azonnal birtokba vett a tánckar, az énekkar, a vigalmi gárda, sőt a könyvtár is elkezdte működését. Az avató ünnepségre 1916. november 12-én került sor, ahol a munkásdalárda az ünnepségre készült kórusművel köszöntötte a résztvevőket, illetve a létrehozott új művelődési intézményt.
Egyre bővült a kulturális élet, az otthon kicsinek bizonyult...
A szövetkezet vezetése így a gyári segélyalapból, bankkölcsönből és az időközbe kibocsátott részvény-téglajegyekből, azaz a munkások által megvásárolt téglajegyekből befolyt összegekből megvásárolta az épület melletti telket. Diebold Hermann tervei alapján, a pesterzsébeti Bocsák János építőmester irányításával, megkezdődött az új kultúrház építése. A Tanácsköztársaság leverése megszakította ugyan, 1920 elejére mégis sikerült befejezni. Felavatására 1920. március 14-én, idén 100 éve került sor.
Az új otthon két részből állt: az 1915-ben megvásárolt kocsma épületéből, amely az igazgatónak és a gondnoknak adott helyet és az új, emeletes, a szecesszió jegyeit „viselő” színházteremből, ahol előcsarnok, ruhatár, pénztár, öltözők, kazánház stb., az emeleten pedig erkély, karzat, vetítőház és kisebb helyiségek voltak. A színháztermet Maróti Géza festőművész két freskójával díszítették.
Az építkezés a dokumentumok szerint, 2.614.198 koronába került. Ennek feltételeit a váci takarékpénztár 785 ezres kölcsöne, a Vas-és Fémmunkások Szövetségének 1.600.000 koronás kölcsöntámogatása, s jó néhány magánember több ezer koronás segítsége teremtette meg.
Azóta áll és működik a Munkásotthon. A Horthy-korszak hatalmasainak, jobboldali politikai erőinek üldözése, a második világháború és az azóta eltelt évtizedek, közte az1990-es rendszerváltás viharai ellenére ma is alapítói szándékát, a csepeli munkásokat, a közben közel 75 ezres kerületet és a Csepel-szigeten lakók ezreit szolgálja. Dacolva a történelem változásaival, ma is a múltból építkezve, segíti a jelent és alakítja a jövőt.
Az avatás utáni két évtizedről írásunk következő részéről beszélünk majd.
Felhasznált irodalom: Drucker Tibornak, a Munkásotthon egykori igazgatójának, a Budapesti Történeti Múzeum 1964-es kiadásában megjelent A Csepeli Munkásotthon története című munkája.
Fotó: csepel-sziget.hu és MTI
