Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) képviselő Borbély Lénárd szavairól: A polgármester a cikkében bízik benne, hogy „az ellenzéki képviselők nem fognak zsigerből mindenre nemet mondani…” Bizonyára nem! De ennek megvalósulását kétféleképpen lehet elérni: 1.:(mint látjuk) egyes képviselők „megvételével”. (Ezek azonban nem stabil támaszok! Ha baj lesz, elsők között fogják hátba támadni „jótevőjüket”). 2.: A kipróbált demokratikus rendszer visszaállításán kéne gondolkodni. Olyan rendszeren, ahol nem ingerlik a lakosság felét reakciósok, nacionalisták, fasisztoid múltúak, idegen kötődésűek emlékhelyeivel. Olyan rendszerben ahol a tájékoztatás, a vita, és a többségi döntések lesznek a mérvadóak, a korifeusok diktátuma, az ellenzékiek átverése, kijátszása helyett...
Szombat délután a Városgazda munkatársa a házam előtt az utcán, nagy „jó napot kívánok” köszöntéssel a kezembe nyomja a Csepeli Hírmondót! Ritka esemény ez a minálunk, mert ez idáig nem volt jellemző. Sem az, hogy adták, sem az, hogy elfogadtam!
Végiglapozva az újságot kerestem az írást, amiben gyaláznak, igaztalan állításokkal ócsárolnak engem, és ellenzéki társaimat.
Nem találtam ilyet! Azt találtam, hogy a polgármester nyilatkozik arról, hogy milyen eredményeket ért el, és milyen tervei vannak Csepel fejlesztésére. Az eredmények szépen sorjáznak. Benne van - többek közt - a kis Duna part, a Rákóczi kert is.
A polgármester, a legfontosabb célnak a közösség építését tartja. Kétségtelenül gyönyörű eredmények és tiszteletre méltó célkitűzések! Csepelen valóban sok és szükséges beruházás, „fejlesztés” történt. Ez lehet a jó gazdálkodásból, - ahogy a polgármestert idézik – de még inkább lehet abból a mérhetetlen összegből, amivel a kormány ezt lehetővé teszi számára. Nem mondta a polgármester, de igaz, hogy Csepel költségvetése 2019 végére meghaladta a negyven milliárdot! Ez legalább kétszerese a szocialista vezetésű Csepel lehetőségeinek, és más hasonló ellenzéki kerületek mai pénzeinek. És ennek ellenére még sincs olyan távol az a „csőd”, amit Borbély Lénárd igaztalanul a régiek terhére ró. Mert bizony az örömökbe, ürömök is vegyülnek.
Tudjuk, hogy az önkormányzatot, (az ellenzék időben történő figyelmeztetése ellenére) hibás döntések miatt már többször ítélte kártérítésre a bíróság. Ilyen esetek most is hajszálon, a feje felett lebegnek. A Csepeli Strand, pénzügyi tekintetben egy fekély! Mint veszteséges gazdasági egység üzemeltetési jogának megvásárlása (a kút nélkül) a Fővárosi Fürdőigazgatóságtól mindennek mondható, csak racionális döntésnek nem! Közpénzek betalicskázása egy idegem tulajdonba, csodával határos módon most nem érintik Pákozdi József vagyonvesztéssel kapcsolatos érzékenységét.
A majd egy évvel korábban „jogtalanul” kirúgott kivitelező várható kártalanítása szintén jelentős összeget fog kitenni, amire mély hallgatás a válasz. Az antidemokratikus pályázati kiírások miatti várhatóan megítélt összegek érvágást jelentenek majd a mégoly stabilnak mondható pénzügyi rendszeren is, ami csak kis fogcsikorgatást okoz. Azért, mert ez olyan, mint a hólabda, ha elkezd gurulni a lejtőn, senki se tudja mekkorára nő útja végére!
A polgármester a cikkében bízik benne, hogy „az ellenzéki képviselők nem fognak zsigerből mindenre nemet mondani…” Bizonyára nem! De ennek megvalósulását kétféleképpen lehet elérni: 1.,(mint látjuk) egyes képviselők „megvételével”. (Ezek azonban nem stabil támaszok! Ha baj lesz, elsők között fogják hátba támadni „jótevőjüket”). 2.,
A kipróbált demokratikus rendszer visszaállításán kéne gondolkodni. Olyan rendszeren, ahol nem ingerlik a lakosság felét reakciósok, nacionalisták, fasisztoid múltúak, idegen kötődésűek emlékhelyeivel. Olyan rendszerben ahol a tájékoztatás, a vita, és a többségi döntések lesznek a mérvadóak, a korifeusok diktátuma, az ellenzékiek átverése, kijátszása helyett. Olyan rendszerben ahol a csepeli nép, választott képviselőin keresztül időben, és a valóságnak megfelelően értesülne a tervekről, és ahol nem csak a felülről jövő „jótétemények” hanem az alulról jövő kezdeményezések is teret kapnának.
Ez lenne a biztos alapja annak, hogy jó irányba mennek a dolgok Csepelen! És lehetne a biztosíték arra, - ha netán baj történne - a döntések következményeit nem egy embernek, hanem egy felelősséget vállaló közösségnek lehetne viselnie. Most az egy személyi dicsőség, a hízelgés, és az urizálás látszik, de mindig jönnek más idők is.
Horváth Gyula (Facebook)
