A Városligetben is a favágással kezdték a világraszóló tervek megvalósítását

Legszívesebben kézen fognám Szabó Lászlót, és körbevezetném a Városligetben. Kíváncsi lennék, a múzeumnegyed megépítéséért aláírásgyűjtést kezdeményező nagykanizsai nyugdíjas akkor is tudna-e tapsikolni, ha nem csak látványterveken szemlélhetné meg a nagyszabású kormányakció eredményét.

Ha neki kéne végtelen kordonok és aranyáron kiépített rejtőfalak között bukdácsolnia, amikor levegőzni indul, és már most lépten-nyomon betonba ütközne, pedig még úgy istenigazából neki sem kezdtek a munkának.

Persze tudom én, hogy aki

hinni akar a Fidesznek, az akkor is hisz, ha egyébként a saját szemével látja a valóságot. Simán elfogadja, hogy ezek a monstrumok majd jól megbújnak a fák között, meg hogy még nő is a zöldfelület - pláne, ha a biodóm akváriumában lebegő zöldalgát is beleszámolják -, és hogy egész Nagy-Budapesten nincs még egy pont, ahol múzeumot lehet építeni, csak a közpark. És közben nem gondolkodik el rajta, hogy a fenébe is, hogy jutottunk ide? Tulajdonképpen nekem miért nem a drága és fölösleges kanizsai velodrom a fontos, miért az, hogy lenyomnak-e a pestiek torkán még egy színházat?

Egyébként úgy jutottunk ide, hogy a kormány a civilek és a szakmai véleményt hangoztatók tiltakozására megvonta a vállát, és Tarlós István beszédes hallgatása közepette egyszerűen elvette Budapesttől a Városligetet. Most pedig, amikor a főváros kerek-perec megmondta, hogy nem akar további beépítést, sőt maga Orbán Viktor is megígérte, hogy az lesz, amit a budapestiek akarnak, folyamatosan trükközik. Zsarol és inszinuál, legújabban például azt püföli a fejekbe a sajtóján keresztül, hogy a változtatási tilalom elrendelése a ligetben azt jelenti: nem lehet fákat ültetni.

Amíg az állóháború tart, valószínűleg nem is. De van egy kézenfekvő megoldás: ahogy el tudták venni a ligetet Budapesttől, úgy ugyanazzal a tollvonással vissza is adhatnák.

N. Kósa Judit (Népszava)