Nehéz hetek jönnek. Talán már csak napok választanak el minket a kijárási tilalomtól, amikor majd összezárnak, vagy épp elzárnak minket szeretteinktől, egyre idegesebb mindenki. Engem is jobban zavart a takarítónő reggel, mint szokott, durvábban szólok a kollégáimhoz és nagy elánnal chatelek a barátaimmal az utcán mászkáló, nagyon felelőtlen nyugdíjasokról. A Facebook falam tele van beszámolókkal és fotókkal arról, hogy milyen sok buta ember üldögél a buszokon, miközben mi okosak otthon maradtunk, vagy ha nem tehetjük, legalább kerékpárral járunk.  

Pedig az életünket megváltoztatni nem olyan egyszerű. Én, aki napi nyolc órát foglalkozom hírekkel, ami most a koronavírust jelenti, pár napja még a buszon ültem; biztosan nem mosok kezet mindig, amikor kellene; többször hozzáértem az arcomhoz ma is. Egy hete még találkoztam édesanyámmal, aki 63 éves. A szokásainkat csak lassan tudjuk elhagyni, és megijedni is jellemzően túl későn szoktunk. Egy átlagos hírfogyasztó ráadásul azzal szembesült, hogy reggel még nem volt szükség az iskolák bezárására, este pedig már igen; az értelmes kommunikációval látványosan elkéső kormány egészségügyért felelős miniszterét el kellett dugni a sajtó elől; miközben

egy másik miniszter arról értekezik, hogy a fiatalok nyugodtan fertőzzék meg egymást. Hétfői adat szerint hivatalosan százhatvanhét koronavírusos fertőzött van Magyarországon, miért ne gondolhatná sok ember, hogy nincsen mitől félnie. Mégis hogyan tájékozódjon valaki, aki mondjuk nyolcvan éves, hiteles forrásból egy olyan országban, ahol a politika és a politikához köthető sajtó lételeme a hazugság? 

Nehéz hetek jönnek és az ember ilyenkor bűnbakokat keres. Könnyű most az idősekre mutogatni, pedig ahelyett, hogy lefotózunk és nagyon utálunk egy nénit, akár meg is kérdezhetjük, hogy miért van az utcán. Gondolhatunk arra is, hogy talán nem viccből megy ő a boltba, hanem azért, mert senki sem segít neki. Mondjuk el neki sokadszor, hogy menjen haza, mert az utcán veszélyben van az élete. De ne gyűlöljük, mert gyűlölködni most, egy világjárvány közepén főleg luxus lenne. 

Nehéz hetek jönnek és persze az a legfontosabb, hogy a saját környezetünkre vigyázzunk. Tartsuk otthon a szüleinket, nagyszüleinket, hívjuk fel őket naponta kétszer is, ha kell. Vigyázzunk a szerelmeinkre, barátságainkra a szokottnál is jobban.

Azért, hogy amikor majd megint biztonsággal kimehetünk az utcára, legyenek minél többen, akikre még mosolyoghatuk. 

Selmeci János (Klubrádió)