"Márpedig az eljövendő nagy nyomorúságok nyomán a társadalom felteszi majd azokat a kérdéseket, amelyeket eddig mintha nem létezőnek tekintett volna igazságról, hazugságról, stadionokról, Mészárosról, az eltűnt háziorvosról, az út szélen hagyottakról. Az elrabolt országról..."
Magyarországon a gazdag emberek jelentős része úgynevezett NER-lovag, az Orbán-rendszerben tollasodtak meg, és a rendszer révén. A lehetőségeket, az állami és uniós pénzeket, a túlárazások, lenyúlások jogát a politikai kiválasztás csatornái szállították nekik, amiért persze lojalitás jár a legfőbb hűbérúrnak. A középkori lovagoknak az uruk mellett voltak eszméik is, az Orbán-féle Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) titulált NER-világban a NER-lovagoknak csak uruk van. Ezek az emberek - leszámítva néhány, a valódi cselekvést imitáló gesztust - eddig nem mozdultak meg, nem vállaltak felelősséget az országukért, nem érdeklik őket munka nélkül maradó embereik, nem adnak vissza semmit a lerabolt pénzekből.
Dr. Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár független országgyűlési képviselője tegnap ismét a vezető hírek szereplője volt. Az információk arról szóltak, hogy közös törvényjavaslatot nyújtott be a Mészáros-adóról, azaz az “egyes kivételezett gazdasági szereplők szolidaritási hozzájárulásáról” Szél Bernadett, Hadházy Ákos és Szabó Szabolcs, három független országgyűlési képviselő. A kezdeményezéshez Fekete-Győr András, a Momentum elnöke is csatlakozott.
A törvényjavaslat szerint sávosan növekvő rendszerben vetnék ki az adót az elmúlt nyolc évben állami forrásokból milliárdos, tízmilliárdos, és százmilliárdos nagyságrendű bevételekre szert tevő vállalatokra is. A hozzájárulásokból származó bevételek megfelelő elköltése érdekében elrendelik egy kizárólag a veszélyhelyzet következményeinek elhárítására szolgáló elkülönített állami pénzalap felállítását.
Több követésre méltó nyugati és keleti példa van, mint amennyit egy jegyzet keretei között fel lehetne sorolni, és alig van egy pár, ami itthonról hozható. Ezért csak mutatóba néhány név és összeg.
Jack Dorsey, a Twitter alapitója 1 milliárd dollárt ajánlott fel a koronavírus elleni harcra. Bill Gates és a felesége 100 milliót adott; Az indiai milliárdosok közül
Gantam Adoni 13 millió dollárt fizetett be a kormány vészalapjába, Mukesh Ambani létrehozta India első COVID-19 központját 100 ággyal, és beadott 67 milliót a már említett alapba, valamint két szövetségi államnak adományozott 600-600.000 dollárt. Soros György 1 milliárd dollárt ajánlott fel, egymilliót csak Budapestnek. Fernando Alonso autóversenyző 300.000 maszkot és 4000 védőfelszerelést adott a UNICEF Spain-nek. Olaszországban Armani, a divatcsászár 2,2 millióval segített be az észak-olasz kórházaknak, de adakozott az Agnelli-család is. És így tovább, nem kell nagyon böngészni a neten, minden napra esik egy bejelentés arról, hogy gazdag emberek visszaadnak valamit a társadalomnak abból a vagyonból, amit így vagy úgy összehoztak maguknak.
Mármost szelektáljunk. A kínai politikai rendszert ismerve feltételezhetjük, hogy az adományozók érzelmeit nemcsak a szenvedés keltette fel, és nem pusztán a lelkiismeretük nem hagyja őket békén, de tán a kormány sem. Elképzelhető, hogy Indiában is volt nyomásgyakorlás, és persze Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban is, de azt ott úgy hívják, hogy társadalmi igény, illetve céges felelősségvállalás. Enélkül komoly vállalkozás már nem létezhet.
Magyarországon a gazdag emberek jelentős része úgynevezett NER-lovag, az Orbán-rendszerben tollasodtak meg, és a rendszer révén. A lehetőségeket, az állami és uniós pénzeket, a túlárazások, lenyúlások jogát a politikai kiválasztás csatornái szállították nekik, amiért persze lojalitás jár; így körülbelül annyira tekinthetők független piaci és független társadalmi szereplőnek, amennyire Belorusszia a túláradó liberalizmus fészkének.
A középkori lovagoknak az uruk mellett voltak eszméik is, a NER-lovagoknak csak uruk van. Ezek az emberek - leszámítva néhány, a valódi cselekvést imitáló gesztust - eddig nem mozdultak meg, nem vállaltak felelősséget az országukért, nem érdeklik őket munka nélkül maradó embereik, nem adnak vissza semmit a lerabolt pénzekből. Talán nem szabad nekik? Talán a hatalom nem szeretné, ha ebből precedens lenne, ha nyilvánvalóvá válna, hogy micsoda vagyonok halmozódtak itt fel, és kiknek a kezében? Inkább az önkormányzatoktól veszi el a semmi kis pénzeiket, mintsem hogy megsarcolja a saját elitjét, kétséget és haragot keltve a rendszergazdával szemben?
Márpedig az eljövendő nagy nyomorúságok nyomán a társadalom felteszi majd azokat a kérdéseket, amelyeket eddig mintha nem létezőnek tekintett volna igazságról, hazugságról, stadionokról, Mészárosról, az eltűnt háziorvosról, az út szélen hagyottakról. Az elrabolt országról.
Forrás: Szénási Sándor (klubrádió) és internet
