A remény az, ami az embert szorult helyzetében is élteti. Bennünket, ma élő embereket az éltet, hogy hamarosan megtalálják a tudósok a koronavírus ellenszerét. Azt hisszük, hogy megszűnhet a félelem, és megállítható a járványhoz kapcsolódó válság is a világon!
De a hírek azt mondják, hogy ezt a helyzetet ilyen módon nem tudjuk megúszni. A koronavírus már túllépet biológiai halmazállapotán, és társadalmi viszonyokban mutatkozik.
Hozzáértők mondják: a vírus után, új módon kell gondolkodnia és élnie az emberiségnek. Ez a járvány nem tett mást, mint brutális módon rámutatott arra, hogy van-e realitása a bezárkózó nemzeti gondolkodásnak akkor, amikor az emberiség egészét fenyegeti a veszély. Bebizonyosodott, hogy a mai súlyos fertőzésekkel, betegségekkel, társadalmi problémákkal, kihívásokkal csak globális, vagyis az egész világ szintjén van esélye az emberiségnek szembeszállni. A reményt már érezzük, mert látjuk, hogy a vírus elleni megoldást (vakcinát) globális szinten adható válaszokban találhatjuk meg! A kardinális kérdésekre azonban
nincs nemzeti válasz még olyan kontinensnyi nagyságú államoktól sem, mint az USA, Kína, India, Oroszország vagy a még csak formálódó Európai Unió sem!
Lehet fél téglával döngetni tovább a perslit! Lehet trianonozni! Lehet igaztalan, hazug módon első helyeket kiosztani magunknak! Lehet minden integrációs kísérletet visszautasítani, és a szolidaritást sárba tiporni! Lehet félelmet kelteni, nyugdíjat és pénzt osztani kizárólag a választási haszonszerzésre koncentrálva! Lehet urizálni, és fényűző viszonyok közt élni. Lehet a rászoruló külső és belső embertömegekkel szemben cinikusan fellépni! Lehet a humanitárius elveket valló vezetőkkel szemben közpénzen gyűlöltet kelteni. Lehet hazudozni, a csillagot is letagadni az égről! Lehet ehhez átmenetileg tömegtámogatottságot szerezni!
Ez a politika az, ami a vírusnak a legjobb társadalmi közege! Ebben a környezetben érzi otthon magát! Itt tenyészik, itt talál bőséggel gazdatestet magának. Ez az a cinizmus, ami a világban belépőt jelent a végveszélybe. De senki sem szeretne holnap arra ocsúdni, hogy az ország elmaradott, avítt, politikai, társadalmi állapota olyan viszonyt hozhat létre, ami idő előtt eltávozott emberéletekben ölt testet.
Az egyetlen reményünk az, hogy nem így lesz!
Forrás: Horváth Gyula Facebook oldala
