Szívszorító, megdöbbentő esetek híre lépte át a csepeli WM kórház kapuját súlyosan beteg, mozgásképtelen emberek kizsuppolásáról. Csepel vezetői ezekről egy szót sem szóltak. Vajon miért nem tudjuk azt sem, hogy a kerületben hány koronavírussal fertőzött embert tartanak számon, mennyien vannak közülük otthoni karanténban, kórházban, hányan hunytak el a járvány okozta betegségben? Hány súlyos, állandó ellátásra szorult csepeli beteget tettek ki a kormány érthetetlen és védhetetlen ágyfelszabadítási döntése miatt a kórházakból, s hogy mit tett az érintett családok megsegítése érdekében a kerületi önkormányzat? Lehet, hogy a helyi sajtónak nevezett lakájmédiának ezekről a kérdésekről  kínos lenne  megkérdezni  a polgármestert? 

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  április 22-én megjelent 8. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Egyre témaszegényebb a Csepeli Hírmondó, amit nemcsak a lap nyolc oldallal való csökkentése, hanem a belső tartalma is igazol. Alig működik az önkormányzat, nincsenek testületi ülések, a polgármester egyedül dönt gyakorlatilag minden kérdésben, döntéseit nem a CSH-ban, hanem saját facebook oldalán(!) teszi közzé. Már amelyiket. Állnak az iskolák, óvodák, bölcsődék, az egyéb intézményhálózat pedig takarékra van kapcsolva.

Miről lehet akkor írni? Arról hogy a kormány, a koronavírusra hivatkozva egyre inkább elveszi a döntési lehetőségeket a helyi önkormányzatoktól, vagy arról, hogy a lakosság ~ 62 százaléka nem ért egyet a parlamenti fideszes többség által jóváhagyott korlátlan határidejű felhatalmazással, és óriási botrányt kavart a kormány a kórházi ágyak 60 százalékos csökkentésével, a súlyos betegek kirúgásával? A kórházakban uralkodó feszültségekről, a hiányos felszereltségről, az emberfeletti munkát végző orvosokról és ápolónőkről? A csepeli emberek mindennapjairól, küszködéseiről, a helyi gazdaság helyzetéről, a bezárt üzletek tulajdonosainak veszteségeiről, az egészségügyi intézmény munkájáról kialakult lakossági véleményekről, az idős, beteg, támogatásra szoruló emberekről?

Ezekről a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, a fideszes többségű és vezetésű önkormányzat által kézben tartott lap nem írhat. Marad a minden nagyon szép minden nagyon jó hangulatnak a gerjesztése, a vezetés dicsérése.  Ezek

jellemzik a lap legújabb számát is. A lapkészítők úgy gondolják, a sikerpropaganda a koronavírusos időszakban is beválik. Ezt az elvet tükrözik a CSH legutóbbi koronavírusos oldalai is. Csepelen a kincstári médiánál az önfényezést és a hajbókolást nem rakták karanténba. A kérdés csak az, hogy meddig…

Véleményünk a cikkekről:

1) Az egyéni felelősségen múlik minden

Önfényező, ellentmondásos és hiányos írás – a legbelsőbb házi szerző, TK tollából. A polgármesterrel kapcsolatos írások állandó szerzője most is kitett magáért. Egyetlen kényes, az emberek mindennapi gondjaival foglalkozó kérdés sem jutott eszébe. Alákérdezései mellett Borbély úr arról beszélt, amiről ő akart, és nem arról, ami a csepelieket érdekli. 

A polgármester által hangsúlyozott egyéni felelősség valóban fontos, csakúgy mint a szükséges intézkedések időben való meghozatala. Ebben a helyzetben viszont legalább, ha nem fontosabb az emberek őszinte tájékoztatása, az eredmények és hiányosságok, az embereket fog lakoztató problémák, az egészségügyi, szociális, megélhetési és egészségügyi gondok nyílt feltárása. Az őszinte tájékoztatást, a nyílt beszédet hangsúlyozzák szerte a világban politikusok, tudósok, egészségügyi, járványügyi szakemberek, mert csak így lehet a tömegek bizalmát elnyerni, biztosítani együttműködősüket, megteremteni felelős cselekvésüket. Ebben azonban Csepel vezetői nem az elsők között vannak. 

Vajon miért nem tudjuk, hogy a kerületben hány fertőzött van, mennyien vannak közülük otthoni karanténban, kórházban, hányan hunytak el koronavírus okozta betegségben? Hány súlyos, állandó ellátásra szorult csepeli beteget tettek ki a kormány érthetetlen és védhetetlen ágyfelszabadítási döntése miatt a kórházakból, s hogy mit tett az érintett családok megsegítése érdekében a kerületi önkormányzat? Lehet, hogy ezekben a kérdésekben valahol hátul kullogunk a kerületek sorrendjében, s kínos lenne megírni vagy megkérdezni erről a polgármestert? 

Borbély úr azt állítja, hogy „folyamatosan figyeljük a járvány alakulását, ez alapján döntünk a korlátozásokról.” Szerintünk ezek többsége csak az országos operatív törzs helyi végrehajtását  jelenti, s nem ismert – éppen a pontos, őszinte kerületi tájékoztatás hiányai miatt –, hogy milyen helyi szigorító intézkedésekre lett volna még szükség. Ezért aztán csak kérdezzük, hogy Csepelen esetleg az átlag felett vannak a fertőzöttek, hiszen magas az idősebbek száma, s a kerületben kiugróan magas a légszennyezettség mértéke? Ez a két tény az egészségügyi és járványügyi szakemberek szerint „kedvez” a koronavírusnak, Ez pedig felveti, hogy talán konkrétabb helyi módszerekre, intézkedésekre is szüksége lenne a vírus elleni védekezésben. Arról nem is beszélve, hogy törődni kellene a nehéz helyzetbe került csepeliekkel is: több budapesti kerületben például jelentős anyagi segítséggel siettek az önkormányzatok a helyi idős, rászoruló, egyedülálló lakosok megsegítésére vagy az egészségügyben dolgozók anyagi megbecsülésére.

Az írás egyik ellentmondása, hogy a polgármester egyik oldalról dicséri, hogy nem zárták le a parkokat, a Duna-partot, másik oldalról pedig bírálja az időseket, akik „a nekik kijelölt vásárlási időn kívül” sétáltak. Magyarországon nincs kijárási tilalom, a kormány által elrendelt kijárási korlátozás van, amely idő alatt még az operatív törzs sem tiltotta le a sétát. Sőt a világ legtöbb közegészségügyi, illetve járványügyi szakembere szerint is, szigorú feltételek mellett szabad sétálni, mert az frissítő hatással lehet a testre és a lélekre egyaránt. 

2) Egyéves a Rákóczi Kert

Hiába van zárva a csepeli családok parkja, a lapnak meg kellett emlékezni az újjáépítés első évfordulójáról. A szerkesztőség teljesítette a feladatot. Arra már nem jutott erő, hogy egy kicsit utánanézzen valamelyik újságíró, hogy mennyibe kerül a kihasználatlan park fenntartása, a park kezelője hogyan gondoskodik szinten tartásáról, mit tesznek annak érdekében, hogy a kényszerszünet után is működő állapotban nyissa meg újra kapuit a csepeli családok, gyerekek előtt. Ez is egy szerkesztői, újságírói hozzáállás, nekünk, s talán a csepelieknek is azonban egy teljesebb írás jobban tetszett volna. Igaz, akkor az információknak utána kellett volna járni. 

3) Tanórák online

Két példa a koronavírus miatt kialakult digitális oktatás helyi tapasztalataiból. Ha nehezebben is, de működik a rendszer. A kérdés csak az, hány csepeli gyereknek nincs számítógépe, hány család kényszerül olyan helyzetbe, hogy megfelelő technikai eszközök hiányában máshogyan oldja meg a gyerekek tanulását. Felmérte-e ezt a helyzetet az önkormányzat vezetése, próbált-e segíteni ezeknek a családoknak, gyerekeknek? Vagy Csepelen ezen a téren is az „elsők között vagyunk”?