Volt, amikor Csillagtelepen már csordultig telt...
Itt van például a szemét. A kosz egyre csak gyűlik, gyűlik. Valahogy össze kéne szedni. Bár a modern társadalmak e kihívással pár száz éve eséllyel küzdenek, Orbán Viktor világában kevéssé kiemelt téma. Így az alapmegoldást alkalmazta: amit a liberálbolsevikok csináltak, az biztos rossz. Csináljunk hát mindent másképp, mert az csak jó lehet. Mit tettek a komcsik? Hagyták az önkormányzatokat emelni a kukadíjat. Igaz, a házak elől így elkerült a szemét.
Orbánék hát lefújták az - akkor szinte csak fideszes - polgármesteri hivatalokban zajló, belterjes bulit. Központosították az ármegállapítást, megtiltották a magáncégek részvételét és a profitot, illetve befagyasztották, majd tíz százalékkal csökkentették a díjakat. Aztán
négy éve a maradék 90 százalékot is elvették az önkormányzatoktól, mondván: jobb, ha a pénz először hozzájuk folyik be, amit aztán ők szépen visszaosztanak. Ez lett a kukaholding. Ha az elmúlt évek során bárki szólni mert, hogy pénz nélkül lassan ránk rohad a szemét, csak bolsevikoztak, rezsiemelőztek, elmúltnyolcéveztek.
Vagyis a problémákat mindeddig a szőnyeg alá söpörték. Csak az a gond, hogy mára már nem látszik a szőnyeg. Miközben a fővárosiak szemetét elszállító FKF kasszája üres, egy titkos minisztériumi anyag kerek-perec kijelenti, hogy az újítások nem váltak be. A rendszer fenntartásához a 75 milliárdnyi díjbevételen túl évi legalább ötvenmilliárd állami támogatást sürgetnek. Ez meg is jelent a jövő évi költségvetési tervben. Amit tehát szintén mi fizetünk. Jó, e kétharmados díjemelés nem jelenik meg a kukacsekkek hazug rezsibokszaiban.
A titkos szakértők megoldásként azt ötölték ki, hogy vegyék el a hulladékos eszközöket az önkormányzatoktól, és adják koncesszióba magáncégeknek. Az eddigiekhez fogható formátumú ötlet. Kérdés, mit szólnak ehhez az - egyre kevésbé fideszes - önkormányzatok, valamint a rezsibiztosilag egyszer már leluxusprofitozva kirúgott magáncégek. Hacsak nem jönnek ismét Mészáros Lőrinc és barátai. De az megint csak a mi pénzünk, tehát velük se jutnánk előbbre.
Az előterjesztés szerint sikerült elfogadtatni egy a szemétszállítás tényleges költségeit mérő rendszert. Amihez képest tehát kimutatható a látványos hiány. Kérdés, ezen mennyire tükröződnek a baráti viszonyok, a haveri szorzók. Tényleg biztosak lehetünk abban, hogy a kimutatott értéknél olcsóbban nem lehet szemetet hasznosítani? Mert ha nem, akkor így tulajdonképpen csak a korábban önkormányzati szintű belterjességet emelték országos szintre. Vagyis nem oldottak meg semmit.
Politizálás helyett lassan el kéne kezdeni gondolkozni.
Marnitz István
