Ilyennek látja és láttatja a Kvassay híd felújítása miatt rengeteg kényelmetlenség elszenvedésére és eltűrésére kényszerülő csepeli HÉV utasait egy állami cég, a MÁV-HÉV reklámfilmje. Jó vicc vagy valami más?
Információs kisfilmmel kívánta felhívni a MÁV-HÉV a figyelmet a csepeli Kvassay híd felújítása alatti változásokra. A sztereotip, sértő utasábrázolás, a gúnyolódás és a slusszpoénra kihegyezett politikai áthallás azonban nem nyerte el mindenki tetszését.
Sötét hajú és bőrű, atlétatrikós-aranyékszeres utas, viccbeli szőke nő, bunkó kerékpáros a szereplői a MÁV-HÉV kisfilmjének, amely a várható kényelmetlenségekre hívja fel az utazóközönség figyelmét.
Kommunikációs katasztrófa vagy formabontó, fiatalos utastájékoztatás? A hozzászólók véleménye megoszlik a kérdésben. „Egyszerre rasszista, tiszteletlen és ostoba. Szánalmas” – írta egyikük, amelyre a MÁV-HÉV közösségi oldalának szerkesztője úgy válaszolt, hogy „Kedves Utasaink! Kérjük, ne vesszenek össze: szándékunk szerint nem rasszista üzenet, hanem szarkazmus és önirónia a cél, hogy minél több embert el tudjunk érni a fontos információval.” Az oldal adminisztrátora derekasan állja a kritikát, igyekszik is válaszolni azokra, igaz, az alábbihoz hasonlóan kissé szokatlanul lazára vett hangnemben: „Kedves Utasaink! Hé, világbéke! Nem kell, hogy mindenkinek tetsszen a film…”
Nem is tetszik mindenkinek. A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) az utasok kisfilmbeli ábrázolását egyenesen annak a tünetnek tartja, hogy milyen kép él a közpénzből fenntartott cég menedzsmentjének a fejében az adófizető utasokról. Közösségi oldalukon azt írják:
„Merő jópofiskodásnak szánt, gyenge South Park utánérzést jelentetett meg a MÁV-HÉV a Kvassay híd felújítása és a buszos pótlás kapcsán. Valószínű nem kevés pénzért. Nyilván rendkívül viccesnek gondolták, ahogy az utazóközönséget bemutatják, valójában a hasonló sztereotip sértegetések miatt más országokban éppen lőnek meg gyújtogatnak… szóval Keresztes Péter vezérigazgató (a képen középen, MÁV-os egyenruhában, igen, saját magát is belerajzoltatta a filmbe, sőt még ő is beszél) és csipet csapata pontosan bemutatja mit is gondol rólunk, utasokról. Csakhogy ezt egy közpénzből fenntartott közszolgáltatást ellátó közcég vezetője nem – de senki más sem – engedheti meg magának. Még akkor sem, ha a fejében alapból ez van. Csak a talpnyalók örülnek a filmecskének, akik mind maguk is így gondolkodnak. Valójában ez a jelenség szörnyen primitív és üldözendő, ezek a közpénzzel vastagon kitömött figurák pedig rajtunk, utasokon röhigcsélnek.”
