Aki nem látszik, az nincs. Aki nem vág szalagot, az annyit is ér. Nem véletlen, hogy az avatók száma egyre csak nő...

Új kerékpárutat adtak át  Tépe és Berettyóújfalu között az M4-es és a 47.számú főút kereszteződésénél.

Ez ugyebár örömteli esemény. Annyira az, hogy a szalagátvágást nyolc személy hajtotta végre, egy kormánybiztos, a tépei polgármester, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. útfejlesztési igazgatója – az utóbbi három beszédet is mondott – valamint a berettyóújfalui polgármester, egy fideszes országgyűlési képviselő, és három, a média által be nem azonosított ember, plusz két kislány, ők a szalagot tartották kétoldalt, amíg tarthatták.

Az útról tudni kell, hogy

része a Debrecen-Nagyvárad vonalnak, amelynek a kiindulópontja a Bodeni-tónál van, vagyis nem akármilyen fejlesztésről beszélünk, ez az aszfaltcsík maga Európa, embereket és tájakat ölel össze. Más kérdés, hogy a most átadott kis magyar szakasz mindössze 8 kilométeres, a teljes út viszont legalább 15oo, a hatalmi prezentáció tehát némileg eltúlzottnak látszik. Ám ez csak a látszat.

A politikai jelenlétet sokféleképpen lehet mérni, döntő azonban, hogy egy adott esetben hol vagyunk, az ötven kerékpáros között, akik ennek a 8 embernek tapsolnak, vagy a szalag túloldalán, ollóval a kezünkben. Aki nem látszik, az nincs. Aki nem vág, az annyit is ér.

Nem véletlen, hogy az avatók száma egyre csak nő, a legközelebbi 8 kilométert talán már tizenhatan adják át, a háttérben a sógorral, komával, jóbaráttal, hiszen ők úgy tudják, hogy ma kétféle ember él ebben az országban: aki benne van a hatalmi körben, és aki szeretne bekerülni. Gyűjteni kell a szalagdarabokat, testvérek, és ha a mennyiség megüti a két tonnát, tán még államtitkárnak is pályázhat vele az ember.

SZÉNÁSI SÁNDOR (Klubrádió)